Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - HAGYOMÁNY - Gál Éva: Kelet és Nyugat között (Neubauer Pál élete és munkássága (tanulmány))
HAGYOMÁNY élményeiről egy visszaemlékezés során szerzünk tudomást. A múlt szenvedései, a bevetések előtti félelmek Stüsszer utolsó bevetésén tárulnak elénk. Hanemann pilótával együtt egy felderítő repülésen vesz részt, mint már annyiszor. Ellenséges terület fölött landolnak. Stüsszer Mátyás lelki szemei előtt most pörögnek le háborús élményei, félelmei. Nem akar embertársára lőni, nem akar gyilkolni. Megpróbálja Hanemann pilótát rábeszélni arra, hogy szálljanak le, és essenek fogságba. Hanemann erre képtelen, hiszen jó nevű család sarja, és önként jelentkezett a háborúba. Stüsszer csak Hanemann pilóta halála árán tudja megvalósítani tervét. Hanemannt megöli, ő maga szibériai fogságba kerül, megfeledkezik a világról, bűnéről. Amikor közük vele, hogy szabadul, szinte fel sem fogja. „Mikor tudtul adták neki szabadulása hírét, közönyösen fogadta (...) Régen elfelejtette a Kelet és Nyugat közti különbséget, s időbeosztása szibériai. Nem sietett.”1 Szibériából Moszkvába kerül, ahol Malten doktor várja, bonni ifjúságának legjobb barátja — az ő közbenjárására szabadul. Moszkvában a legmagasabb körökben találja magát. Találkozik Horst Gerickkel, volt barátjával, aki orosz feleségének mutatja be, Lioszkának. Náluk találkozik Dzsugasvilivel, akit Sztálin néven ismert meg a világtörténelem, és Hellmont Frigyessel, aki Lenin barátja. Lioszka és Stüsszer között szerelem bontakozik ki. Stüsszerre erős hatást gyakorol az orosz „vörös forradalom”. Úgy érzi, Lenin igazolja tettét. „Szibériában túl soká aludtál és így nem tudhatod, hogy mifelénk Moszkvában nem ismerik az ilyen problémákat, és mindenki meg van győződve arról, hogy milyen természetes dolog tízezrek azonnali kivégzése a proletármilliók megmentése érdekében.”2 Közben maga is a forradalom áldozata lesz, megismeri a cseka börtönét, az értelmetlen kihallgatásokat. Lioszka és Stüsszer a forradalom érdekében dolgoznak. Lioszka megöli férjét, akiről kiderül, hogy ellenforradalmár volt, tehát veszélyeztette az ügyet. Mindketten öltek. A gyilkosságokat áldozatként fogták fel szerelmük oltárán. Tudatosítják, hogy jó ügy érdekében cselekedtek, de mindez nem könnyíti meg a rájuk nehezedő lelki terhet. Nem éreznek megkönnyebbülést. Stüsszernek Berlinbe kell mennie, ahol nagy dolgok várnak rá, melyekről bővebb tudósítást nem kapunk. Moszkvában még tele van tettvággyal, úgy érezzük, határozott cél lebeg előtte. Az események 1919-ben folytatódnak Berlinben, ahol Stüsszer nem találja a helyét. Hanemann pilóta nyomasztja. Itt merül fel benne a kérdés, hogy helyesen cselekedett-e, volt-e joga ölni, hogy esetleges áldozatai megmeneküljenek, és neki ne kelljen többet ölnie. Berlinben újra felveszi a kapcsolatot Retberg építésszel és feleségével, valamint Hellmont Frigyessel, akit itt misztikus mesterként tisztelnek. Stüsszer egy furcsa megállapítást kénytelen tenni. „Dzsugasvili ellenfele és Lenin barátja palotatulajdonos volt itten, a fényűzés lényéhez tartozott.”^ Ironikusan fájdalmas felismerés ez Stüsszer számára. Hellmont azonban jó emberismerőnek mutatkozik. Ahelyett, hogy saját személyét, a körülötte lebegő titkot magyarázza meg, Stüsszer lelkére irányítja a figyelmet. Tudja, hogy Stüsszert a kommunizmus eszméi izgatják, a munkások, proletárok,
