Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: „Ady lett életem örökös kísérője...” Boross Zoltán vallomása életéről (beszélgetés)
ÉLŐ MÚLT ők nem tudták, hogy csehek vagy magyarok vagyunk-e? Váratlanul megjelent köztük három fiatalember, akikről kisült, hogy magyarok. Kérdezték, hogy hát mi irredenták vagyunk-e? Előadtuk, hogy mi nem vagyunk irredenták, mi „többek” vagyunk, mint az irredenta. Nem tudták megérteni azt, mit jelent: hogy „több”. Megmagyaráztuk, hogy közép-európai uniót szeretnénk, megszüntetni a széthányatottságot, hogy Jugoszláviában van félmillió magyar kisebbség. Csehszlovákiában egymillió magyar kisebbség, Romániában három és fél millió magyar kisebbség, ugyanakkor az Alföldön is vannak foltokban nemzetiségek. Mindezekkel sok a törődés. Nem egyszerűbb volna a sok közép-európai népeknek egy konföderatív államban élni? Ez volt a Sarló Duna-konföderációs elmélete, amit azután mi 1930-ban kinyilvánítottunk az ún. budapesti „koszorúzásunk" alkalmával. Radovban először vetettük fel, hogy a Duna-konföderációban a csehszlovákiai magyar fiatalság a szocializmus tiszta világában találkozni kíván a cseh, a szlovák és a körülöttünk lévő nemzetek fiataljaival. * Mit értettek a sarlósok akkor a szocializmus alatt? — Ez a Sarlón belül is egy eléggé tág és vitatott fogalom volt. Volt, aki a társadalomtudományi ismeretek alapján eljutott egészen a marxizmusig. Többen a szovjet mintájú államszocializmusra esküdtek, viszont nagyon sokan voltunk, akik etikai értelemben értettük a szocializmust. Én magam is szocialistának vallottam magam, és az volt az elvem, hogy küzdeni kell minden társadalmi igazságtalanság ellen, minden nemzetiségi elnyomás ellen, és minél előbb egy konföderatív államban kell ezt a nagy kérdést megoldani az önrendelkezési jog alapján. A mozgalmon belül mindig volt társada- lomtudományú feszültség közöttünk. A szocializmust, mint világnézetet mi hoztuk be az érsekújvári kongresszuson a diákmozgalomba, és ez nagy szenzáció volt. A modern fiatalság — a Galilei Kör óta — a szocializmussal nem foglalkozott tudományos elmélyüléssel. Ezen az érsekújvári kongresszuson azonban már ott voltak a Bartha Miklós Társaságnak a küldöttei is. Fábián Dániel, ott voltak Erdélyből az erdélyi fiatalok, s ott volt Jugoszláviából is egy kisebb deputáció, lényegében majdnem minden magyar kisebbség csoportjából voltak küldöttek. Óriási harc indult meg az iránt, hogy a CSMASZ vezérkarába ki kerüljön be és ki legyen a vezetője? így lett azután Duka Zólyomi Norbert az elnöke, én lettem a titkára és Brogyányi Kálmán a kultúrreferens. Nagy sarlós győzelem volt, és ennek a nagy győzelemnek a birtokában a sarlósok Pozsonyban is megtartották programadó estjüket, majd kibérelték a Lőrinc-kapu u. 24. szám alatti helyiséget, amely tulajdonjoga Kossuth Lajos rokonságáé, a Meszlényi nővéreké volt. Itt berendeztünk egy könyvtárat és szálláshelyet. Megmondom egész őszintén, a pénzt ehhez a pozsonyi Szabadkőműves Páholyoktól kaptuk. Akkor ugyanis voltak olyan Szabadkőműves Páholyok, amelyek teljesen a magyar nemzeti gondolat jegyében működtek, és kötelességüknek tartották a haladó ifjúsági mozgalom támogatását. Egész Csehszlovákiában ismertté vált a mozgalmunk. Sokan hitték, mivel a „sarló és kalapács” a kommunisták jelvénye, a Sarló-mozgalom lényegében a kommunistákhoz kapcsolódik. Hát ez tévedés. A Sarló tulajdonképpen Feleden alakult meg, a Feledi Öregházban, ahol ennek négyen voltunk
