Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: „Ady lett életem örökös kísérője...” Boross Zoltán vallomása életéről (beszélgetés)
ÉLŰ MÚLT a szülőatyja: Dobossy Imre, Győry Dezső, Balogh Edgár és én. 1928 augusztus elején jöttünk ott össze. Mivel a Szent György Kör eszmeisége akkor már csak szimbolikusan fedezte elgondolásunkat, azaz azt, hogy a „jó legyőzi a gonoszt”, ezért valami más szimbolikát kerestünk. Mivel a legősibb magyar termelési eszköz tulajdonképpen a sarló volt, és mivel a magyarságnak a 70%-a mezőgazdasági foglalkozású volt, hát elhatároztuk, hogy Sarlónak fogjuk nevezni a mozgalmat. Innen ered a Sarló elnevezés. * Hány tagja volt körülbelül? — Volt olyan év, amikor 142 tagja is volt. * És csak egyetemisták és főiskolások alkották a mozgalmat? — Egyetemisták és kiváltságos szépírók, literátorok, ilyen volt Győry Dezső költő, Tallós-Prohászka István festő, Szombathy Viktor író, és olyan diákok mint Szalatnai, Dobossy Laci, Sáfáry Laci..., lényegében mindenki diák volt, kevés kivétellel. * Milyen volt a mozgalom hivatalos állami fogadtatása? — Nevünk és a konföderációs tervünk híre eljutott a Hradzsinig. Egy szép napon a Sarló egy levelet kapott a köztársasági elnöki irodától, hogy jelöljön a mozgalomból három olyan személyt, akivel a köztársasági elnök akar tárgyalni. Összegyűlt a tagság és akkor kiszemeltek olyanokat, akik jól beszélték a német és a cseh nyelvet. így került sor, hogy Balogh Edgár, aki tökéletesen bírta a német nyelvet, Terebessy Jancsi, aki nagyon jól beszélte a szlovák nyelvet és én, aki mind a szlovákot, mind a csehet beszéltem, mi hármunkra esett a választás. Ezt be kellett küldeni a politikai rendőrségnek személyeink ellenőrzése végett. Úgy tudom, hogy a rendőrség zavarban volt, mert mindnyájunknak volt gyerekkori beceneve. Jellegzetes középosztályi divat. Engem Ducinak hívtak, mert pelenkás koromban a cukrot cuki vagy duci néven neveztem. * Hányadéves volt az elnöki látogatás idejében, és hogyan viszonyultak a szlovákiai magyar diákok Masarykhoz ebben az időben? — Akkor én, 1930 januárjában már negyedéves voltam... Masaryk olyan személyiség volt, akit — szemben Benešsel — egy bizonyos fokú tisztelet vett körül. Tisztelet vett körül, mert részben olőle várta a kisebbségi magyarság a republikán belüli sorsának jobbra fordulását. Másrészt őbenne látták azt az embert, aki esetleg egy Magyarországgal való békés megegyezés keretében, a nemzetiségiek sorsának javítása érdekében hajlandó lett volna a határ megváltoztatására is. Ő 1928 körül ugyanis egy Pályi Ede nevű újságírónak interjút adott — ami meg is jelent a Pesti Naplóban —, (ez is megvan a debreceni Sarló Gyűjteményben), ahol Masaryk, a sorok között, a határok megváltozására is hajlandóságot mutatott. Az interjút később Beneš dezavuálta. * A legújabb történeti kutatások viszont azt bizonyítják, hogy bár Masaryk kifelé valóban tett effajta kijelentéseket, ám a saját végrehajtó apparátusának ezzel éppen ellenkező utasításokat adott, amelyek végső fokon a magyarság mielőbbi beolvasztását szorgalmazták. Érezhető volt ez a Janus-arcú politika már akkor is, vagy nem? — Nem. Nem! Én ezt, azért ezt így nem merném mondani. Az nem vitás, hogy Masaryk a Hradzsinnak a foglya volt. Ez azt jelenti, hogy tanácsadói,
