Irodalmi Szemle, 1999

1999/7-8 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Lászlóffy Aladár: A házak látják, Eső, vigasz és nem lehet, Virradat, Bordalissimo (versek)

KORTÁRS MAGYAR IRODALOM

LÁSZLÓFFY ALAĎÁR A házak látják

Ahogy mind közelebb a házunk, de meg-megállva is nehéz, nem kérdezünk, nem magyarázunk: miért volt jó ez az egész

Már nem zavar, hogy földbe fekvők sivár sorsában osztozom.

Nem remélek jobb sorsot, szebb nőt, a nagy megoldást nem hozom.

Unalmas lesz majd hanyatt fekve, de hason-élve is. Ha van, fogy szellemem teremtőkedve, a testemé műsortalan.

Ha meg-megállva is nehéz lett.

Végül megállva sem lehet.

Aztán lehunyom. Nem is nézek Csak házak néznek engemet.

Eső, vigasz és nem lehet

Kiss esküszik, Szabóék válnak, a kéj s a fájdalom mai.

Korunkról később írva állnak az élet karcolt nyomai.

Egy anyakönyvvel agyonütni a szerencsétlen egeret.

A kort az nem fogja lehűtni, hogy néha-néha elered.

Mit érdekel, hogy tíz adatban ott lesz majd úszó édenünk Az élet kamatoz a bankban s mi többé soha nem leszünk.