Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: A vágy tárgya: a tökéletes nyelv

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

lása, átrendezések és az állandó terepszemle, az újítások, a félénk tolerancia, amely ügyel a betelepített jelentések ügyére.

2 A hely poétikája felépül, áramlanak a jelentések, fokozódó tolerancia, a komolyság játékait elővezetik a szöveg jelei, bemutatják a jelműködés lehetőségeit, a képzelet távlatot nyer, már jönnek is a metafizika álmai.

3. A metafizika frissítése, a kozmosz, a végtelen, az isten, az úr, az éj, a csillagok, a hajnal, a teremtés, az idő, a lélek, az én, a jel, a föld, az ember elkeveredik a szövegbe, ráakaszkodnak a szóhasadások, a nyelv folytonos belső hasadtsága kinyilvánítódik, kezdünk a tudatos mellett elsiklani, és már zavar, hogy otthon vagyunk, hogy valamiben és nem valamin kívül voltunk otthon.

(4. Megoldási kísérletek vázolása.

a) Átmegyünk egy másik minőségbe, kidobom a metafizikát, a túl-levőség szajréit, lemegyek testbe, belemegyek a test és a vágy és a képlékeny és áttetsző díszletek jeleibe.

b) Megteremtem a hangot, teszek valamit az egyéniségemért, legyek már egyéni, olyan analógiásan húzzam vonalaimat a jelölőim felől.

c) Kapcsolódási pontok felmérése: milyen szövegelőzményeket tudnék vállalni szövegeimben. Mondjuk ilyen, hogy közép-európaiság, multikulturaliz- mus, avantgárd, népiesség, izé. Intertextualizálásom tudatos és megváltoztathatatlan.

d) Visszatérés a metafizikához)

5. A halálösztön bejelentkezése. Lezárulnak a kinyílni látszó struktúrák, a beépített otthon olyan távlatot nyer, amelyben lényegtelenné válnak a szóhasadások, a játékok, a nyitások. Olyan távlatot nyer a szövegstruktúra, amely a lét végső kérdései felé nyit csatornákat: az eszményi kérdések és az ellenőrizhetetlen válaszok felé.

A végbe jutás vershelyei, az ötödik stáció kiragadott szövegeseményei egy bokorban:

5. (Én hiszem őt, mert Ő FELEL,/felel, míg gyönyörű kínomban én/kérdezek. Mintha csak kereszten. Mert a Láthatatlant addigra kitámasztóm vállaim- mal/s megtart minden érző lényt az Emlékezetem. Másfajta lét mélykék sugarába csavarja, s felszívja /őt a világtalan Semmi világa, hol Mindennel pa- rolázik. A kereszt árnyéka felkúszik a falakon. Fogadj be, Gondolatok Szent Gyűjtőhelye! Kétkedésért ne büntesd majd / önmagad az Örökkévalóban...)

Minden sorban ott kísért a „klasszikus pozíció" elfoglalásának akarása. Kiegyensúlyozott, kimért nyelv, amely a felhasznált „klasszikus” nyelvek keveréséből (is) kíván létrejönni. Erős hatások a nyugatos tradíció felől: Babits, Füst Milán, Weöres Sándor.

A Z Németh-féle szövegalakítás az utolsó sorokban kitörési lehetőséget lát, végtelenné tágulást, a metafizikai pozíció végleges elfoglalásának lehetőségét. A Lélegzet verseiben a metafizikum nem meghaladási területként funkcionál, hanem az ígéret földjeként. A metafizikum ellenőrizhetetlen terület, amelynek kategóriái számonkérhetetlenek, hiszen az evidencia erejével hatnak.