Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - Tsúszó Sándor: Újonnan fellelt remekei
Tsúszó Sándor Újonnan fellelt remekei A Legyél helyettem én című Tsúszó-emlékműsort 1995 szilveszterének délutánján tűzte műsorára a Magyar Televízió. A felvett több mint egyórányi anyagból harminc perc került a képernyőre. Tudjuk, hogy az irodalom és a játék fogalma nehezen választható szét: sokak szerint jó irodalmat és jó játékot teremt az ígéretesen gyarapodó, folyamatos feltárásban lévő Tsúszó-élet- mű. Örvendetes, hogy az irodalmi lapok oldalait kinőve a Magyar Rádió adásába, a budapesti Vígszínházba (egy fergeteges Tsúszó-est erejéig) és a Magyar Televízió stúdiójába is belopakodhatott a költő szelleme. Az emlékműsor házigazdája Vallai Péter ezekkel a szavakkal zárta a Magyar Televízió (első) Tsúszó Sándor emlékműsorát: „ ...és most, már valóban dimenziókon túlról, mintha századunk első feléből kiabálna hozzánk, mai írókhoz, költőkhöz, Tsúszó-kutatókhoz, hogy vizsgáljuk őt meg alaposan, mert valószínűleg megéri." A fenti állítás ékes bizonyítékai kívánnak lenni az itt közlésre kerülő Tsú- szó-opuszok is. A Vég és rendelet, Újévi elégia, valamint a Fogságban című művek még 1994 novemberében kerültek napvilágra Pozsonypüspökin, a Kalligramban már közölt Vonzások és kísértések vagy az ÓNIX: fekete-fehér kőima című versekkel együtt, de mivel dátumon kívül semmiféle név vagy álnév nem szerepelt a megsárgult lapokon, kimaradtak az akkori válogatásból. Pedig ki más írhatta volna őket, mint Tsúszó? Ráadásul a fanyar, talán valóban végrendeletnek szánt Vég és rendelet, valamint az írás nehézségeiről beszámoló Fogságban című költemények sokban rokoníthatók a többi po- zsonypüspöki lelethez. Tsúszó ekkor már csak álnéven publikál (vagy egészen egyszerűen név nélkül!), fagyos sorai jéggyöngyként peregnek szanaszét. A rózsakert már csak „hervadt virág-hárem", az illatos éjszaka „tusóceán”, s a remény nem más, mint „a sárban egy szelet fehér kenyér1’. A „rigmusokat gurító gyermek’ ujja csupa szálka a szavaktól, „a múzsa kormost osztogat, nem csókot ád\ Az a bizonyos „röntgenfelvétel” 1941. július 9-én készül el a pozsonyi Mi- hály-kapu utcában... Z.Németh István 1997. november 10.
