Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Motesiczky Gábor: sodródó szonett
Motesiczky Gábor versei tengerszoros a langyos zöldes délután ködében megbékülök leheletnyit bár dilinós sikk a siker átléphetetlen magasságok csúcsain hülyül a csóró világ pénzkúpokon csücsülve kínlódik lázbetegen kiizzadva a következő europid felvonást súlyba könyékbe kard vesszőt az idegre ha ha ha HA HAZA mennék az ellenséget a konyhádban keresd ne az egymásután vágyódás bárgyú boldogságában akkor antwerpenben a szerencsés tizenhármas dokkban dekkoltam mischel kocsmájában cseh kurvákat vallattam pusztán hajtott a kíváncsiság s ügyetlenül adtam az igazhitü kótyagos katolikust megnyugtat meztelenséged víziója szendrő belgrád megint horgonylánc hörög kékebb a szilva ezüstösebb a bodorkeszeg fokozódó érzékiség agyalapi erotika beretvált emlékek száguldó dallama a távolságok körhintájában kucorogva vélt változásaim iskoláját járom perverz karma javító-intézet koktéldélután pörgés egyvégtében a parkett közepére lehetetlen ezerk ilencszázk ilencven k ilene másnak sem könnyebb másra hasonlítani talán abwindenben egyedül ama sárga házban
