Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Motesiczky Gábor: sodródó szonett
Motesiczky Gábor versei reményteljesen elaludni spártai szobában hadd csúfolódjanak révészei lélekvezetékeimnek a kormányos még magam vagyok mígnem elorozzák énem csillagporos délibábját örök meztelenséged csodálatos bűvölet finsbury park london (pótkielégülő) városa hackney harringey és islington között írek és skótok segedelmével lazán keltásítom james joyce ulyssesét már álmomban is lerészegedem szeszélyesen szökdécselő paradicsomi állapotok uradalmában tartom magamban a lelket ez a fajta unalom új nekem meg ezek az elvadult vörös lányok az én ízlésem szerint frissiben nincsenek tegnapik fájdalmas holnapok vágyak anyja rohangál gerincemen farkamtól koponyám kupoláját áttörve a tökéletes mindenség univerzuma felé kirobbanó nevetés a telhetetlen étvágy oltára elé az összhang bonthatatlan csatamezeje felemelő lovagi tornája a kéjnek tudom többé nem lesz HALÁL
