Irodalmi Szemle, 1999

1999/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőzsér Árpád: A kritikaírás — irodalomteremtés (Németh Zoltán: A kapus öröme a tizenegyesnél c. kötetéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

A kritikaírás — irodalomteremtés

Németh Zoltán: A kapus öröme a tizenegyesnél c. kritikagyűjteményéről

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az immár több mint fél évtizede sikeresen működő AB—ART Kiadó működtetői, Balázs F. Attila és Haraszti Mária a gyermek- és ifjúsági irodalom mellett a szlovákiai magyar debütáns írók felkarolását is feladatuknak tartják. Hirtelen össze sem tudnánk számolni, hogy fennállásuk óta hány fiatal költőt és prózaírót indítottak útjára, de ez év legelején olyasmi sikerült nekik, amivel mostanában a nagyobb múltú és tehetősebb kiadók sem dicsekedhetnek: a kritikus Németh Zoltán első könyvének kiadásával új szlovákiai magyar kritikust avattak.

Az utolsó hasonló esemény irodalmunkban talán Alabán Ferenc jelentkezése volt, 1984-ben, s ha arra gondolunk, hogy Alabánnak meg — a könyves belépők rendjét tekintve — az 1974-ben debütáló Zalabai Zsigmond volt az elődje, akkor akár azt is hihetnénk, hogy a tízéves ciklus a szlovákiai magyar írásbeliségnek sajnálatosan a természetében van: irodalmunk hozzávetőlegesen tízévenként termel ki magából egy-egy kritikust, irodalomban és irodalomról gondolkodó főt.

S itt, ennél a nem szándékolt kritika-definíciónál meg is állhatunk: vajon vállalná-e a már a kötete címével, a borítóra emelt A kapus öröme a tizenegyesnél szöveg képiségével és expresszivitásával is másfelé, inkább a szép- irodalom irányába tekintő kritikus Németh Zoltán az „irodalomban és irodalomról gondolkodás” arc poéticáját? Mielőtt a kérdést alaposabban körbejárnánk, előlegezzük meg máris a választ: Németh Zoltán kritikai début-je kétszeresen is kilóg az előbb felvázolt sorból. Vele nemcsak egy új típusú kritikus, hanem egy új típusú gondolkodó is jelentkezik tájainkon.

Kezdjük ez utóbbi állításunk motiválásával.

Mikor hónapokkal ezelőtt Széles Klára, a szegedi egyetem docense nálunk járt, s az írószövetségben Németh Zoltánnal együtt adott elő, a jeles, de a hagyományosabb irodalomtörténész iskolákhoz tartozó tudós a mi fiatal kritikusunk címére megjegyezte: előadását hallgatva előre tudta mindig, hogy most milyen gondolatfordulat, milyen érv, a hermeneutikai, recepcióesztétikai vagy a dekonstrukciós iskola mely szerzőjének az idézése következik. Az ő