Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - NYELV ÉS ÉLET - Balázs Géza: Eszmei törekvések a nyelvművelésben
NYELV ÉS ÉLET nyomásadatokat pedig egy benzinkutas mutatta meg — holott mindkettő le volt írva a gépkocsi használati utasításában. Bár mindegyik irányzatnak voltak és vannak képviselői, a magyar nyelv- művelés véleményformáló élvonala rendszerint ehhez a kiegyenlítő irányzathoz tartozott. Lőrincze Lajost nagyon sokan tartották „túl megengedőnek”, „liberálisnak”, holott szüntelenül a nyelvi hagyományokra, az azokból következő változásokra figyelmeztetett, szelíden értékelt, és a nyelvi önreflexivitás- ra tanított. A tömegkommunikációban folyó nyelvi ismererterjesztés is többnyire ezt képviseli. Blacknél (1998. 61.) ez a szintetizáló gondolat ekképp hangzik: „Akik helytelenül vagy gondatlanul beszélnek, végső soron jelentésüktől fosztják meg a megjegyzéseiket. Ez a nyelv romlásához vagy degra- dálásához vezet, vagyis ahhoz, hogy a nyelv bármit vagy semmit sem jelentő hangok sorozatára redukálódik. A helyes nyelvhasználat, a nyelv szabályainak való megfelelés végső ’szakciója’ az adott nyelvközösségnek, azzal kapcsolatos érdeke, hogy megőrizze a nyelv mint intézmény integritását és hatékonyságát”. Láthatjuk, hogy mint van együtt ebben a felfogásban: etnocentrikusság (nyelvközösség), hagyományápolás, antropológiai félelem, praktikusság és demokratikus nyilvánosság. A nyelvművelésnek a nemzeti mozgalmakhoz, a hagyománykövetéshez, kultiváláshoz, a nyelvvesztéstől való félelemhez való ragaszkodása erős nemzetösszetartó tényező. Ezért a nyelvművelés a nemzetstratégia része. A nyelv- művelésnek ezek az irányzatai (s ide tartozik a magyar nyelvművelés javarésze) a nivellálódás, a kulturális elszegényedés, elnyomorodás ellen küzdenek, pozitív megfogalmazásban: a társadalmi, gazdasági fölemelkedésért, előrejutásért. IRODALOM Balázs Géza, 1998. Szociálpszichológia és nyelvpolitika. A Hét, XXIX. évf. 1998. július 9. Bencze Lóránt, 1996. Mikor miért kinek hogyan. I. Stílus és értelmezés a nyelvi kommunikációban. Corvinus, Zsámbék Black, Max, 1998. A nyelv labirintusa. Holnap, Budapest Fodor István, 1997. Nyelvújítás régen és ma — Európában és a harmadik világban. Magyar Nyelvőr, 257—65. Forgács Tamás, Európai nyelvkultúra és nyelvművelés. Magyar Nyelvőr, 367—71. Gerlóczy Ferenc, 1998. Egy új nyelv alkonya. (A politikai korrektség mozgalom.) Heti Világ- gazdaság, február 28. 84—4. Heltai Pál—Nagy Róbert, 1997. Nyelvművelés Angliában és Amerikában: a Plain English Campaign. Magyar Nyelvőr, 396—409. O. Nagy Gábor, 1982. Magyar szólások és közmondások. 3. kiadás. Gondolat, Budapest Szilágyi N. Sándor, 1996. Hogyan teremtsünk világot? Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár Szabó G. Zoltán—Szörényi László, 1988. Kis magyar retorika. Tankönyvkiadó, Budapest Trudgill, Peter, 1997. Bevezetés a nyelv és a társadalom tanulmányozásába. JGYTF, Szeged Zolnai Béla, 1940. A műkedvelő Purista lelki alkata. Szeged
