Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - NYELV ÉS ÉLET - Balázs Géza: Eszmei törekvések a nyelvművelésben
NYELV ÉS ÉLET 5. A liberalizmus nyelvi felfogásai között első helyen áll az a nézet, hogy nem kell befolyásolni a nyelvet, a nyelvi változásokat spontán, öntörvényű folyamatnak kell tekinteni Ennek alapszlogenje ,Leave Your Language Alone” (Hagyd békén a nyelved!). E felfogás szerint a nyelvben nincsen jó és rossz, helyes vagy helytelen, minden nyelv és nyelvváltozat egyformán értékes (Black 1998. 57.), s mindaddig helyes és helyénvaló valami, ameddig az adott helyzetben megértik. Ilyen elveket magyar nyelvészek is gyakran hangoztatnak, legutóbb 1997- ben a nyelvművelés-vita kapcsán. Csak azt mondhatjuk erre Max Black (1998. 59.) szavaival, hogy ha „a nyelvhasználót nem nevelnék arra, hogy a beszéd bizonyos módját helyesként (korrektként, grammatikusként) ismerje el, míg másokról tudja, hogy helytelenek, akkor az emberi kommunikáció sokkal esetlegesebb és kevésbé feszes szerkezetű volna, mint amilyen”. Azontúl a nyelvi megoldásbeli sokféleség megismertetése, értékelése éppen a társadalmi szerepek elsajátításában, az azoknak való megfelelésben segíthet sokat. 6. A liberális törekvésekben általában közös a praktikumra, a gyakorlatiasságra, a könnyű használatra való törekvés. Ennek mélyén az a pozitivista sci- entizmus rejlik, mely szerint a tudomány és módszerei mindenhatóak, a „jobb jövő” tervezhető. Voltaképpen minden nyelvész, nyelvművelő vallja- a nyelvművelés célja a hatékony kommunikáció. A „praktikusok” vagy „dekultiválók” a nyelv egyszerűsítésében látják fő célúkat Ezek föltétlenül neológus törekvések hiszen a létező nyelvi formák megváltoztatását tűzik ki céluL Ilyen egyszerűsítő törekvés jellemezte sok nyelvújítónkat, pL a legendás Helmeczy Mihályt ("Helmeczy, ki a szavak végét elmetszi"), de a mai szóalkotásokban is megfigyelhető ez az irányzat A helyesírási reformok, köztük az 1996-ban indult, de most is heves viták közt zajló német helyesírási reform is az egyszerűsítés jegyében született A nyelvi praktikum szélső pontja a nemzetközi segédnyelvek kimunkálása: az interlingvisztika; pl. az eszperantó (Zamenhof), a novial (Jespersen). 7. A másik jellemző liberális nyelvfelfogás érdekes módon a konzervativizmusnál tárgyalt túlzott purizmushoz vezet vissza. A politikai korrektség (political correctness), vagyis a faji, a nemi, a szexuális és az osztálykülönbségek verbális megnevezésének kínos kerülése, tulajdonképpen a végletekig vitt eufemizmus. Ennek nyomán pL Amerikában kialakult egy sajátos nyelvezet, a PC- nyelv. A színesbőrűek eszerint afroamerikaiak, a szekták új vallási mozgalmak, a biszexuálisok szexuális preferencia nélküliek, a részegesek ivási problémákkal küszködök stb. A PC teljesen szélsőséges következménye az emancipált nyelv- használat, vagyis a nemet használó nyelvekben a férfifölény megszüntetése, pL a Biblia átírása választható nemekre (he/she) stb. (Gerlóczy 1998). A PC-nyelv terjedésére a modern hatalmi viszonyok között — sajnos — jó esély van. Németországban évente megválasztják az év „szótorzszülöttjét”, legutóbb ez a Diatenanpassung volt: a képviselői jövedelmek kiigazítása. De magyar példákat is ismerünk erre a jelenségre: árkiigazítás, növekedéslassulás, vagy az idegenforgalom helyett ajánlott vendégforgalom, vagy a cigány szó
