Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - NEGYVEN ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Pénzes Tímea: A Holnapról
Negyvenéves az Irodalmi Szemle A Holnap-rovat tehát az akkor egyedüli, azaz központi helyzetű, országos irodalmi lapban indult el, amely mindig fontos szerepet vállalt a fiatalok felkarolásában, felvállalta újat akarásukat, fiatalos lelkesedésüket, eszményeiket. A lap egyengette a fiatalok útját. A kezdő írók műveit azonban kezdetben nem megkülönböztetve, elszigetelten jelentették meg a lapban, hanem szerves egészben a többi szerzővel. Viszont a lap élete során több rovat is kialakult, mint például a hatvanas években a Vetés, a hetvenes években pedig az Új hangok rovat és a Műhely. Már maguk a találó elnevezések is jelölik, hogy itt valami újat akarásról van szó. A Holnap ily módon egyfajta rovatmúltra már visszatekinthet. Ezek a rovatok fiatalok csoportját (a nemzedék szót inkább kerülöm) fogták össze. Ezek a csoportosulások antológiákat is útjukra indítottak, az Egyszemű éjszaka, a Fekete szél és a Megközelítés címűeket. A Holnap sem maradt el mögöttük. Az Irodalmi Szemle a negyedszázados jubileumán indította el a legfiatalabb szerzők felkarolása céljából a Holnap-rovatot Duba Gyula főszerkesztősége alatt, akinek ez a tehetségpártoló gesztusa tetszést aratott nálam. Igenis, adjunk teret újra a fiataloknak, hadd mutassák meg magukat, lépjenek fel a színpadra! Duba Gyula Rovatindítójában (1983/6) visszatekint arra, hogy a lap miként segített a kezdők útjának egyengetésében és írókká, költőkké való válásukban. O említi, hogy a lapnak egyfajta irodalomszervező programja is volt, indulása óta a fiatalok irodalomba való emelését és tehetségük elismerését célozta meg, hiszen már a Szemle legelső száma is közölt két akkor induló (ma már elismert) költőtől Tőzsér Árpádtól és Cselényi Lászlótól verset. A rovatról a következőképpen nyilatkozott a főszerkesztő: „Mindenekelőtt irodalmunk holnapja iránti várakozásunkat és bizakodásunkat jelenti, hitünket a reális folytonosságban.” A rovat sok-sok lehetőséget kínált, jelentkezésre késztetett sok kezdő emberkét. És ők meg is ragadtak minden lehetőséget, hogy igazolják a rovat létjogosultságát. A Holnap rovat tehát az Irodalmi Szemle 1983/6. számban indult útjára. Az első publikációk közt voltak Jóba Alajos, Juhász József, Patus János versei, Végh Péter elbeszélése és Tóth Károly versei és esszéje. Ők voltak az úttörők, az akkori kezdő „sztárok” az irodalomban. Mint látható, műfaji sokrétűség jellemzi már az első számot. A rovat ez idő tájt még nagyon elvétve jelent meg, az 1983/9-es számban Grendel Lajos ajánlása és bevezető sorai olvashatók Czakó József Hülyekamasz című novellája előtt. A novella egy kamasz útkeresésével, a világ elvisel- hetetlenségével foglalkozik. Az 1984/1. szám már Farnbauer Gábor, Juhász József, Zsemberi Etelka, Hodossy Gyula és Hizsnyai Zoltán verseit közli. Itt viszont már egyfajta egysíkúsodást látok, mi ez a sok költészet, hova tűnt az esszé, az elbeszélés? Az 1984/3-as számban Grendel Lajos ír Talamon Alfonz novelláiról. Fölöttébb érdekesnek tartom egyik megfogalmazását, ezt itt ki is emelném. Szavai szerint Talamon Alfonz novellái a „naturalista valóság köze- liségét elegyíti a szürrealista látomásossággal”. Érdekes párosítás. Az 1984/7-es
