Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - NEGYVEN ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Pénzes Tímea: A Holnapról
Negyvenéves az Irodalmi Szemle számban Tőzsér Árpád ír Hizsnyai Zoltán versei elé egyfajta nemzedéki kritikát: „az Érsekújvárban kiadott Iródia című sokszorosított füzetben publikálga- tó népes írójelölt gárda legnagyobb hibája éppen az, hogy írásaik alapján nem tudom megítélni, kiket olvasnak, kiktől tanulnak”, „ha esetenként írók, költők hatása is érződik próbálkozásaikon, akkor azok a hatások felületesek, innen-onnan összekapkodottak, megemésztetlenek” — szól a lesújtó kritika. Nagyot nyelek. Kiknek esne jól ilyen kritika? Hol itt a buzdító hangnem, az elismerő vállveregetés? Közülük emeli ki Hizsnyait, aki ebből a népes táborból egyedül veszi komolyan a költészetet. Ebben a számban található még Talamon Alfonz elbeszélése és Tóth Károly tanulmánya. E számban az Iródiá- ról is szó esik. Az elnevezés fiatal költők országos találkozóját fedi, szervezője Hodossy Gyula volt. Találkozások, előadások, műelemzések, beszélgetések jellemzik összejöveteleiket. Korosztályom ezt talán a Pegazus-találkozókon élhette át, melyek szintén az ismerkedésre, műelemzésekre adtak alkalmat. Az 1984/9-es szám Talamon Alfonz, Krausz Tivadar, Feliinger Károly, Gulyás JÁnos, Ravasz József, Zsemberi Etelka írásait közli, valamint Szűcs Adrienne Magyar irodalmi tankönyvek a két világháború közötti kisebbségi magyar középiskolákban című szakdolgozatát. Ezt követően ritkulnak a Holnapok. 1985-ben csak két számban (a 2. és a 8.) olvasható. Krausz Tivadar a Holnapról ír összefoglalót az 1985/2-es számban. Véleménye szerint „a Holnap egy izgalmasan változó, tartalmas időszak kezdetét jelenti”. És igaza lett. Végigtekint a rovat indulásának a történetén, sorra veszi azokat az írókat, költőket, akik eddig publikáltak a lapban, és részletesen, körültekintően elemzi műveiket. Viszont megemlíti, a fiatalok kifogásolják, hogy nagyon kevés az őket segíteni szándékozó bírálat, elemzés. Hiszen eddig csak Grendel Lajos ajánlotta Czakó József és Talamon Alfonz írását, és Tőzsér Árpád értékelte Hizsnyai Zoltán verseit. Mások nem vették a fáradságot, hogy bármiféle véleményt alkossanak a fiatalok műveiről. A Holnap kapcsán ő is említést tesz az Iródiáról, sőt kijelenti, hogy az Iródia és a Holnap szervesen összetartoznak, a Holnap élénken figyeli az iródiások munkáit, hiszen aki eddig a Holnapban szerepelt, az Iródia tagja is. Tehát itt szoros kapcsolat kialakulásáról van szó a Holnap rovat és az Iródia-mozgalom között. Turczel Lajos írja az Iródia 2. füzetében, hogy „szükség van arra is, hogy — az érsekújvári pártfogókhoz hasonlóan — országos irodalmi és kulturális fórumaink is példamutatóan segítsék az irodalmi utánpótlás kialakulását.” Én úgy érzem, eleget törődtek a kezdőkkel akkortájt, mindenesetre több lehetőséget kaptak a publikálásra, mint manapság. Talán többet is igényeltek. Vegyük most sorra az 1985-ben megjelent számokat. Az elsőben Zsemberi Etelka, Ravasz József, Pálinkás Libor, Hrapka Tibor, Krausz Tivadar versei olvashatók, a nyolcadikban pedig Krausz Tivadar, Feliinger Károly, Hogya György, M. Csepész Szilvia, Mázik István, Ravasz József írásai. Szigeti László Ferdics Gábor kőszobrairól írt, Tóth Károly pedig az Iródiáról és az iródiások- ról. Az Iródia tehát újra téma.
