Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - Zbigniew Herbert: Elmélkedés a nemzeti kérdésről (vers)
Zbigniew Herbert Elmélkedés a nemzeti kérdésről A fényből hogy egyesek egyformán átkozódnak s azonos szavakkal idézik a szerelmet a kelleténél vakmerőbb következtetésre jutott az ember s a közös iskolai olvasmányok sem szolgáltatnak elég okot arra hogy öljünk hasonló a helyzet a földdel (füzek homokos út búzatábla mennybolt plusz pihés fellegek) szeretném végre tudni hol a szuggesztív önáltatás és a reális kapcsolat határa történelmi élményeink nyomán nem pszichikai torzulás-e nálunk s az eseményekre a hisztéria törvényei szerint reagálunk — vagy tán még most is barbár törzs vagyunk a műtavak és elektromos őserdők között az igazat megvallva nem tudom csupán megállapítom hogy ez a kapcsolat — van tünete az elsápadás s hirtelen pirulásunk az üvöltés a kezek magasbalökése s tudom hogy a seb ten megásott gödörig vezethet — tehát végezetül végrendeletképpen hogy világos legyen: lázadtam ellene mégis úgy vélem ez az összevérzett kötelék legyen az utolsó amit széttép a felszabaduló. Kerényi Grácia fordítása
