Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - NEGYVEN ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Pénzes Tímea: A Holnapról
Negyvenéves az Irodalmi Szemle PÉNZES TÍMEA A Holnapról Mesélni fogok... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Holnap nevű ro- vatocska, amely az Irodalmi Szemlében élt, éldegélt, kényelmesen és komótosan heverészett a lapokon. A rovatocska egyre nőtt, terebélyesedett, lassan érett rovat lett belőle. Bizonyára azért, mert lelkes ifjú tehetségek szerkesztették és gondozták őt. Akkorára azonban nem tudott megnőni, hogy önálló irodalmi lappá váljon, a szerkesztők nagy-nagy bánatára. Bizonyára emlékeztek még rájuk, lelkes Holnap-olvasók, ők azok, akik megalapították a Fiatal írók Körét, akik kiemelték az ismeretlenségből Tsúszó Sándort, akik meghívták vendégül a fiatal szlovák írók Dotyky nevű irodalmi mellékletét. Ők adtak ki antológiákat és önálló köteteket. Az ő pályájuknak alakulásában játszott fontos szerepet a Főnix Füzetek sorozat és az Iródia nevű csoportosulás. A Holnap az a bizonyos rovat, ahol forrt, forrongott a fiatalos erő. A Holnap az a rovat, amely ma már hiányzik a Szemléből. A Holnap az a rovat, melyre érdemes visszaemlékeznünk. Szerintem jó buli lehetett ez a Holnap. Bár én csupán kívülállóként, mégis egyfajta nosztalgiával gondolok vissza rá. Ma is kellene hasonló irodalmi kalandokat, élményeket átélnünk: kellene buliból rovatot indítanunk, folyóiratot alapítanunk. Ma mintha nem örvénylene körülöttünk, fiatal író- és költőemberek körül a levegő. Vajon mi lehet az oka? Ezennel Holnap-elemző irományomat szakszerűen is megpróbálom megközelíteni, a lelkes, fiatalos, hozzám közelebb álló stílust azonban nem szeretném háttérbe szorítani. Sokszor kénytelen leszek csupán számokkal, nevekkel kedveskedni, de ezek sajnos elengedhetetlenek egy bemutató, elemző jellegű ismertetésben. „Az Irodalmi Szemle a csehszlovákiai magyar íróké, mondták, minden egyéb nacionalizmus, sovinizmus, irredentizmus stb. Csehszlovákiai magyar író pedig mindenki, aki csehszlovák állampolgár, 1968-ban »pártszerűen« viselkedett, rövid a haja, minden reggel megborotválkozik, és nem árt, ha már elmúlt negyvenéves (s ha nem, akkor negyvenévessé kell nevelni)” — így definiálta egykoron Grendel Lajos az Irodalmi Szemlét a Kalligram célkitűzéseivel szembeállítva (Folyóirat a rendszerváltás határán, budapesti Könyvszemle, 1992 4. 6l6- 517). Nagyon frappáns, ötletes megfogalmazás, akkor mindez talán érvényes is volt a csehszlovákiai magyar írókra, de számomra ezeknek a szavaknak nincsen már értelmük. Mert hol van ma már Csehszlovákia és mindaz, ami hozzá tartozik. Ilyen szempontok alapján ma már nem is lehet az Irodalmi Szemléről és szerkesztőiről beszélni Szörnyű sors a miénk, sóhajtok most fel kissé ironikusan. Periferikus jelenség vagyunk, és mindig más jelzőkkel meg főnevekkel illetnek minket, pedig mi tényleg semmi okot nem adunk erre. Mi igyekszünk bizonyítani, és az egyetemes irodalom elvét hirdetjük.
