Irodalmi Szemle, 1999

1999/1-2 - NEGYVEN ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Elek Tibor: Az Irodalmi Szemle a kilencvenes években

Negyvenéves az Irodalmi Szemle

bezárkózás, a csehszlovákiai magyar irodalom önmagába fordulásának veszélyét látva szervezi meg a Kontextus évkönyveket. Hosszan sorolhatnám még az előzményeket, amelyek szinte predesztinálták Tőzsért arra, hogy a Szemle több évtizedes pozitív hagyományait is megőrizve ugyan, de az előző két év törekvéseit folytatva és kiteljesítve egy, az egyetemes értékek iránti elkötelezettség igényével szerkesztett, korszerű folyóiratot hozzon létre. A Tőzsér és A. Szabó László kivételével viszonylag sűrűn cserélődő ifjú szerkesztőtársai (Csehy Zoltán, Z. Németh István, Bolemant László, Pokstaller Lívia), illetve 1994-től Budapestről Varga Lajos Márton által is szerkesztett Szemle-számokban feltűnő a tudatos megtervezettség és következetesség. Visszatérnek a szerkesztők a rovatszerű lapszerkezethez, és újabb és újabb rovatokat, műfajokat találnak ki, illetve újítanak fel a tartalom gazdagabbá, sokszínűbbé, információtelítettebbé tétele érdekében, és talán azért is, hogy ezek révén is alakító módon gyakoroljanak hatást a szlovákiai magyar irodalomra. Előbb a Libresszót, a 7x1x7 című rovatot a kritikai gondolkodás, az irodalmi önreflexió érdekében és a Krónikát az eseménytörténet rögzítése céljából, majd a Perújítást az irodalmi közelmúlt újraértelmezése, elfeledett, fel nem ismert értékek felfedezése érdekében. A közelmúlt és a régebbi múlt feltárása, átértékelése miatt kerülhetett sor dokumentumközlésekre és értelmezésekre is (lásd például Görömbei András Dokumentum és emlék című írását az 1992/8-as számban, illetve Turczel Lajos két háború közötti korszakról szóló írásait!). A hónap könyvajánlata és a Libresszót igazi kritikarovatként felváltó Árgus nemcsak terjedelmileg növelte meg a reflexiós szövegek arányát a lapban, de a szemhatárát is még inkább kitágította a hazai alkotások mellett a magyarországi irodalom, más közép-európai nemzetek irodalma, illetve a világirodalom egyéb korábbi és kortárs értékeire is ráirányítva a figyelmet. A lap kritikai karakterének örvendetes megerősödését Zalabai Zsigmond és mások rovaton kívüli tanulmányai és a fiatal kritikusok, például Pokstaller Lívia, Németh Zoltán gyakori írásai is jelezték. Az önismeret elmélyítését, más nézőpontok megismerését szolgálhatta a helyi szerzőket más lapok értékrendjében bemutató Monitor elnevezésű lapszemle, alkalmi, publicisztikusabb megfogalmazásokra adott lehetőséget a Margó rovat. A Nyelv és Lélek című rovat szerzői, Lanstyák Istvánnal az élen tovább folytatták a kisebbségi nyelvhasználat, a kettősnyelvűség kérdéseinek a feldolgozását, majd komoly tudományos vitába bonyolódtak a kisebbségi magyar nyelvművelés, illetve nyelvtervezés helyének, szerepének, feladatainak kijelölését, az önálló nyelvi sztenderd létét, szükségességét illetően. Nem zárkózott el a lap a vitáktól más kérdésekben sem, mint már említettem, fontos hozzászólásokkal tovább folyt a Fábry Zoltán újraértékelése körüli vita is. A múlt jobb megismerését szolgálták Turczel Lajos irodalom- és sajtótörténeti írásai vagy Szarka Lászlónak a szlovák történelem és a szlovák—magyar kapcsolatok történetének kényesebb részleteit feldolgozó tanulmányai. A tanulmányok sorában hangsúlyosan jelentek meg a modern irodalomtudomány szemléletmódját alkalmazó irodalomtörténeti,