Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - NEGYVEN ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Elek Tibor: Az Irodalmi Szemle a kilencvenes években
Negyvenéves az Irodalmi Szemle nyel, s ha valaki egyszer vállalkozik rá, hogy megírja leghosszabb életű irodalmi havilapunk történetét, lényegében a szlovákiai magyar irodalom történetét írja meg. ELEK TIBOR Az Irodalmi Szemle a kilencvenes években A kalandos, pontosabban inkább viszontagságos, kiemelkedő időszakokkal és hullámvölgyekkel egyaránt tarkított sorsú Irodalmi Szemle negyvenéves történetének minden bizonnyal az egyik legizgalmasabb korszakát élte a kilencvenes években. Ennek a periódusnak az irodalomtörténeti hitelességű elemzése és értékelése csak egy többszempontú, például az egyes számok mellett a lap irodalmi, társadalmi, gazdasági háttere alakulását is figyelembe vevő vizsgálódás eredménye lehet. Erre én ebben az előadásban természetesen, helyzetemből fakadóan, még kísérletet sem tehetek, hiszen nem vagyok részletekig menően tisztában a kor szlovákiai, szlovákiai magyar politikai, irodalompolitikai, társasági eseményeivel, a főszerkesztőváltásokat megelőző vitákkal, küzdelmekkel, a szerkesztőségen belüli sűrű személycserék indokaival, és nem ismerem ki magam kellően az évtizedekre visszanyúló vagy akár épp ezekben az években kialakuló személyes sérelmek és összefonódások, illetve a szemléleti, pozicionális és egyéb ellentétek dzsungelében. Mindemellett azért sem lehet előadásom a történtek helyre tevésének, az „igazság” kimondásának alkalma, mert bármennyire törekszem is a tárgyilagosságra, a kívülállásomtól joggal elvárható objektivitásra, nekem is megvannak a magam irodalomszemléleti, esztétikai elveim, nézeteim és természetesen a kedveltebb szerzőim is. A jelenlévők többsége valamilyen formában (szerkesztőként, szerzőként, opponensként, drukkerként) részese volt az Irodalmi Szemle legújabb kori történetének (is), s így nyilván másképp élte át azt, mint az egyes számok távoli magyarországi olvasója. Kérem Önöket, előadásomat annak tekintsék hát, ami, a Szlovákiában születő magyar irodalom iránt is érdeklődő, azt hellyel-közzel követő, egyetlen magyarországi olvasó véleményének. Az évtizedfordulóra a szlovákiai magyar irodalom éppúgy megérett a változásokra, mint a körülötte lévő világ. Az úgynevezett bársonyos forradalom következtében nemcsak a politikai, társadalmi érdekek pluralizmusa vált nyilvánvalóvá, hanem a szellemi kulturális, irodalmi életen belüli sokszínűség artikulációja is szabaddá vált. A szlovákiai magyar irodalom viszonylagos egysége, népfrontos összetartása, ami a korábbi külső lefojtottság, fenyegetettség szükségszerű következménye volt, már az Iródia mozgalom fogadtatása, kezelése során megbomlott, s az évtizedforduló idejére a négy-öt nemzedék által képviselt különböző világképek, szemléletmódok, stílustörek
