Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - Ágh István: Árokból jön a törpe (elbeszélés)
ÁGH ISTVÁN Árokból jön a törpe KIS ÁRPÁS MEGKÍSÉRTÉSEI Az volt mindennek az oka, a fuvarozás, megbűnhődött szegény, hogy olyan messzire járt a falutól, még ha ide a szomszédba, az csak hagyján, mikor együtt ment a család a plébániatemplomba misére, gyalog. Elöl az öccse a feleségével, utána a gyerekek, a sor végén a kis Árpás. Akkor még nagyobb volt a lánynál meg a gyereknél, de azok megnőttek, ő pedig úgy maradt. Egyszer csak észrevették, hogy mindig kisebb a Józsi bácsi, csak a kalapja akkora, mint az apjuké. Ment elöl a derék pirospozsgás ember, legalább száz kiló, akihez termetre jól illett a felesége, de ha a bátyja a hasáig ér ötvenéves korában, az mégis furcsa. A kis Árpás tíz centivel magasabb lett a kalapjától, tíz centivel magasabb lett a nagy Árpás is, mert a kalapjuk egyforma nyúlszőr, szürke, amit vastag fekete selyemszalag díszített, masnival a közepén ragyogott, mint a gyászoló szivárvány. Ha jól megnézte valaki, a kabát, a sunkanadrág, a csizma formára ugyanaz, de hát a sváb gyerekek is úgy öltözködtek, mint a nagyok, aranyosak abban a kiscsizmában, kisruhában, persze az Árpásék nem bakonyi svábok, hanem magyarok, a kis Árpás meg öreg, nem járhatott térdzokniban, rövid Bocskai-nadrágban. És a nevük sem Árpás, hanem Adorján, József meg Ferenc, csak rájuk mondták meg az apjukra, az öregapjukra, aki meghonosította errefelé a sörárpát. Kár volt olyan messzire járni neki, itthon mindenki megszokta, mert nem kellett tartani tőle. Mit árthatott volna a pici ember, nem ártott az senkinek az égvilágon, jó dolgos volt, megbecsülték, ő ment az ökrökkel, szántott, azok az óriások is szelíden viselkedtek vele, nem akartak kárt okozni benne, beledugták pofájukat az ökörkosárba, lehajtották a fejüket a földig, hadd tegye rájuk a jármot, hogy még föl se kelljen emelni. Akkor volt igazán kicsi a kis Árpás, nem mint a kutyával, mert annál magasabb volt, legalább akkora, mint egy kuvasz a marjánál, de az övöké puli fajtájú. És mindig csak kant engedett tartani, hogy ne kölykezzen, de az is lehet, akkora volt az utálata a fehérnép irányában, hogy még a szukát sem szerette. Mert azért nem volt ám minden rendben fiatalabb korában, akkor ha egy lányt csúfolni akartak, azt mindig vele csúfolták, hogy a kis Árpás szeretője, de hát azok mégiscsak férjhez mentek, ő pedig maradt öreg legénynek még akkor is, ha volt egy kis háza
