Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Keleti Svájc? Csehszlovákia magyarságpolitikája 1918—1938 (tanulmány)
TUDOMÁNY POPÉLY GYULA Keleti Svájc? Csehszlovákia magyarságpolitikája 1918-1938. Az állam megalkotói a Csehszlovák Köztársaságot a humánum, a demokrácia és a népek önrendelkezési jogának hangzatos jelszavával hozták létre. Már a világháború alatt ezeket az elveket hirdették a létrehozandó új állam- alakulat fő tartópilléreinek, az impériumváltás után pedig nagy súlyt helyeztek rá, hogy azok a mindennapok gyakorlatában is ténylegesen meglevő politikai és erkölcsi posztulátumoknak tűnjenek. Csehszlovákia vezető politikusai és államférfiai mindjárt az impériumváltást követően több ízben kifejtették, hogy demokratikus berendezkedésűnek szánt köztársaságukban a legmesszebbmenően biztosítani óhajtják valameny- nyi nemzeti kisebbség jogait. T.G. Masaryk, a köztársaság első államfője már a háború alatt felemelte szavát az elközelgő békeidők nemzeti kisebbségei érdekében. „Ahhoz, hogy Európa valóban demokratikussá váljék és hogy a béke csakugyan tartóssá legyen, a nemzetiségi kérdés radikálisabb megoldása szükséges; az adott körülmények között mégis számolni kell avval, hogy még a megújult Európában is lesznek nemzeti kisebbségek és ennélfogva kevert népességű államok is” — fejtegette Az új Európa című, könyvalakban először 1918 tavaszán napvilágot látott tanulmánysorozatában a tudós politikus. Masaryk arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel a „nemzetiségi viszályok többnyire a nemzetiségi kisebbségek kérdését jelentik”, ezért szerinte „kell, hogy a rekonstrukció alapelvéül az az elv szolgáljon, hogy a kisebbségek lehetőleg csekélyek legyenek és hogy polgári jogaik védelemben részesüljenek”. Éppen ezért Masaryk szerint „a határok néprajzi kiigazításának a demokratikus és parlamentáris többségi elv értelmében kell majd történnie”, bár az sem kizárt — fejtegette az akkor még emigrációban élő politikus —, hogy „az etnográfiai határok megállapítása a háborús mámor elmúltával talán néhány esetben csak ideiglenes és átmeneti jogszabály lesz”. A T.G. Masaryk által 1918 tavaszán oly világosan kifejtett elvekkel ellentétben azonban a csehszlovák állam létrehozói mégis mindent elkövettek annak érdekében, hogy a cseh- és szlováklakta területeken túlmenően jelentős idegen etnikumú területekre is kiterjeszthessék hatalmukat, s majd azokat tartósan birtokolva fokozatosan asszimilálhassák. A későbbiekben Szlovákiának nevezett észak-magyarországi területek bekebelezését az alakuló és fokozatosan konszolidálódó Csehszlovák Köztársaságba a prágai „forradalmi” Nemzetgyűlés 1918 december 10-én kelt 64/1918. sz. törvénye mondta ki. E törvény 2. paragrafusa értelmében „a volt magyar királyság állami, önkormányzati és egyházi méltóságai, tisztviselői és alkalma
