Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - TUDOMÁNY - Zemán László: Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához (tanulmány)
TUDOMÁNY n' F. Miko kategoriális szinten fogalmazza meg mindazt, amit az előbbiek során érintettünk, s a költő lényeges sajátságaként magyarázza bizonyos kétlakiságát s a fennkölt stílus személytelenség követelményének mellőzését (1975, 16—7). S a tárgyaltak körvonalazódnak még markánsabban Milan Rúfus hasonlata nyomán: „Az akkori szlovák költői nyelv sokhelyt hajózhatatlan folyóján a nehéz teher néhol fennakadt, megfeneklett, s ma egy darabon ár ellenében kell gyalog felgázolnunk hozzá, s így fogadnunk el" (1974, 38—9). Feldek számára pedig Hviezdoslav költészete „nehézségekkel megalkotott’’ (uo. 46). Schöpflin fordításának bevezetésében szögezi le, hogy a hviezdoslavi mű ....megkívánja, hogy teljes szívvel és lélekkel merüljön el benne az olvasó” (i.h. 13). F eszített sajátságait, kitérítő nyelvezetét azonban felfoghatjuk — bizonyos engedményekkel — másképpen is, amennyiben azt elsősorban a költészet alkotásjellege, kreativitása felől közelítjük meg. Ez esetben pedig csak az poézis, ami eltér, s az eltérés anyagában-nyelvében kell hogy meglegyen. Erre utal az a nézet, mely szerint Hviezdoslavnál már maga a nyelv is művészet (Škultéty). S így értelmezzük többek közt F. Miko eszmefuttatását mindarról, ami Hviezdoslav olvasásakor ugyan akadályozó s nehézségeket okoz, de mind e nélkül Hviezdoslav nem volna ő (i.h. 13—4). 12. A magyar jambus nyelvi és poétikatörténeti vizsgálatában az összevetés jelenthetné a következő lépést; a hviezdoslavinak a sajátságait František Straus sokoldalú elemzései mutatják be, egyebek közt Strófa a metrum v poézii P.O. Hviezdoslava kötetében (Univerzita Komenské- ho, Bratislava 1995). 13. Rudolf Chmel alapozó művében (1972) önálló fejezetben (124-156) foglalkozik a fordítás jelentőségével. Taglalása A. Popovič idézett tanulmányával együtt a kérdéskörben mind ez ideig a legtöbbet nyújt. Főképpen irodalom- és fordítástörténeti részleteivel idevonatkozó Karol Tomis gyűjteményes kötete: Szlovák tükörben. Tanulmányok a szlovák — magyar irodalmi kapcsolatok tárgyköréből. Regio, Budapest 1997 (19 és kk., valamint másutt). IRODALOM Adam, J.: Bemerkungen zűr Kalvinischen Reformation in dér Slowakei. In: Die Reformation und ihre Wirkungsgeschichte in dér Slowakei. Kirchen- und konfessionsgeschichtliche Beitrá- ge. Hrsg. K. Schwarz u. P. Švorc, Evanhelischer Presseverband, Wien 1996, 90—97. Chmel, R.: Literatúry v kontaktoch. Štúdie o slovensko-maďarských literárnych vzťahoch. Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied, Bratislava 1972 (magyarul: Két irodalom kapcsolatai. Tanulmányok a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Madách, Bratislava 1980). Jakobson, R.: Linguistics and Poetics. In: Style in Language. Ed. Th.A. Seboek, The M.I.T. Press Massachusetts Institute of Technology, Cambridge—Massachusetts I960, 350—377. Lazar, E.: Vedecká činnosť na prešovskom kolégiu. In: Prešovské Kolégium v slovenských dejinách. Zost. I. Sedlák, Východoslovenské vydavateľstvo, Košice 1967, 207--223. Miko, F.: Pavol Országh Hviezdoslav — problém výkladu textu ako problém poetiky. In: P.O. Hviezdoslav: Text a kontext. Zborník z vedeckej konferencie 1974, Literárne múzeum P.O. Hviezdoslava v Dolnom Kubíne, Kabinet literárnej komunikácie a experimentálnej metodiky Pedagogickej fakulty v Nitre 1975, 6--26. Miko, F.: Preklad ako kategória teórie literatúry. Slovenská literatúra, 31, 1985, 4, 273—286. Popovič, A.: Významová hodnota rytmických posunov v preklade. Petőfi a Hviezdoslav. In: uô.: Preklad a výraz. Vydavateľstvo SAV, Bratislava 1968, 167—209. Sziklay, L.: Hviezdoslav. Etudes sur l’Europe centre-orientale dirigées par E. Lukinich, No 32; Extráit de Archívum Európáé centro-orientalis VII. (1941), Fasc. 1—3., Budapest 1941. Sziklay L.: Hviezdoslav magyar nyelvű zsengéi. Filológiai Közlöny, I, 1955, 2, 224—244; Hviezdoslavove maďarské prvotiny. Slovenská literatúra, III. 1956, 1, 37--68. Sziklay L.: Az ifjú Hviezdoslav. Akadémiai Kiadó, Budapest 1965.
