Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - TUDOMÁNY - Zemán László: Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához (tanulmány)
TUDOMÁNY tásokat is fordít magyarra, egyebek közt Hviezdoslav-szonetteket (1. Új Világ, XIX. évf., 1932, 40. sz., október 2., 2). 3' A beszéd teljes szövegét, amelyet Széchenyi-idézettel kezd ("Nem szeretheti igazán nemzetét az, ki másban is meg nem becsüli a nemzetéhez való ragaszkodást"), lásd: Új Világ, XIX, 1937, 39. sz., szept. 25., 1—2. 4' Hviezdoslav magatartását később is kinyilatkoztatja. Például a Kisfaludy Társaság tagjává választásakor (1912) Kozma Andorral folytatott levélváltásában. Ebből kitűnik, hogy bár a hivatalos indoklásban fordításainak érdemeként választották tagul, javaslói jól ismerték eredeti költészetét s ennek eszmei tartalmát is. (Vö.: Chmel, R., Literárne vzťahy slovensko-maďarské. Dokumenty z 19. a zo začiatku 20. storočia. Osveta, Bratislava 1973, 291 és kk.). 5 Releváns e vonatkozásban T. Zsilka--M.Zsilková tanulmánya, amelyben S. Šmatlák megállapítására hivatkoznak, s az összefüggéseket továbbgondolják — Anylýza recepcie maďarskej prvotiny Pavla Országba-Hviezdoslava. In: Text a kontext. Zborník z vedeckej konferencie o P.O. Hviezdoslavovi v novembri 1974. Literárne múzeum P.O. Hviezdoslava v Dolnom Kubíne, KLKÉM Pedagogickej fakulty v Nitre, Dolný Kubín—Nitra 1975, 133—158. 6' Igaz, a funkcióváltást vagy kettősséget tekintve el kell végeznünk bizonyos megkülönböztetést. Például a német eredetű szavak, amelyek a mesterségek szókincséből és más szakmai szókészletből vagy mint a bizalmas nyelvhasználat elemei kerülnek át a nyelvjárásokba, általában nem írott nyelvi szintűek maradnak (szövegünkben nem értékelődnek fel a varštať, stok, borg s egyebek). A nyelvi forma önmagában azonban nem meghatározó; a zempléni szlovák nyelvjárás a Szenczi-féle zsoltárfordítás továbbfordításának nyelveként „Hochsprache” (legutóbb J. Adam utal erre, hivatkozva Király Péter munkájára (1953) is (1996, 94). 7' Magyar megfelelőjük közelítőleg: uralkodó-önkényúr, világos pillájú, sugárhaj, kurtaszavú, éneklő körmenet, tánc; árulóan-titkolóan, férfiszívű, tízes agancsú (szarvas), körben mozgás, keringés. a A magyar költészetet mindketten mélyrehatóan ismerték, s maguk is magyarul kezdtek verselni. Hviezdoslav magyar zsengéiről szól Sziklay László tanulmánya (1955, 1956), aki egyébként is ismételten (1965) és teljességében tárgyalja költészetét (1941). Annak megválaszolásában, vajon Petőfi vagy Arany (Bújnák) volt-e nagyobb hatással költészetére, helyesen állapítja meg, hogy a költő saját vallomása szerint is Petőfi volt ifjúságának eszményképe, s hogy közelebb volt hozzá népi-plebejus demokratizmusa. Anton Popovič tüzetes vizsgálata viszont egyértelműen mutatja ki, ahogy Hviezdoslav Petőfi-fordításaiban fenti stíljével Petőfi egyszerűségétől és közvetlenségétől jelentősen távolodik. Tehát mégiscsak Arany „klasszicizmusa” jelentette számára a maradandó hatást. Arany kifejezésanyagában a népihez leginkább balladáiban kerül közel, de ezek hviezdoslavi fordítása is az eredetinél sokkalta művibb (vö. az Ágnes asszonyt és fordítását — Totka Agneša). 9' A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (I. kötet, 939.1.) a „csősz”-1 mint „A földeken levő termés, gyümölcs őrzésére felfogadott férfi”-t minősíti, a továbbiakban azonban mint az erdőőr, vadőr régies vagy népi megnevezését. A III. kötetben (886.1.) a ,,kerülő”(nép) stílusminősítésű a „Csősz, erdőőr, mezőőr, mezőrendőr” szinonimasorra nézve. Hasonlóképpen a kétnyelvű szótárakban; a Stelczer—Vendégh-félében (I. kötet, 1973, 146.1.) — „hájnik—csősz, (lesný) erdőőr; fűd. erdőkerülő”. A Chrenková, E., Tankó, L., Maďarsko-slovenský a slovensko-maďarský slovník. SPN, Bratislava 1990 (3. opr. a dopi. vydania) a 68. l.-on a „hájnik” a „csősz” egyetlen megfelelőjeként szerepel. Ezek szerint Schöpflin címadása jelentésében sincs minden alap nélkül. (S együtt van mindkét jelentés a magyarból átvett kelet-szlovák nyelvjárás „kerül” szavában). 10, A fordító effajta felfogását követelhetjük tanulmányában is. (Kardos P.: Hviezdoslav maďarskými očami. In: Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského, Philologica, Ročník XVI, 1964, SPN, Bratislava 1964, 227—232.
