Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - Aich Péter: Az ufo-sztori (sci-fi)
Az ufo-sztori hány pillanatra legalább, X. Kálmán kimondottan élvezte és sajnálkozva vette tudomásul, amikor vége volt. Bocsánat, mondta, mintha bármit is vétett volna, a kísérlet hibás premisszák miatt nem sikerült, de hála az óvintézkedéseknek azonnal összeraktunk téged. A multivizionális látkép eltűnt, s csakhamar ott feszengett köldökzsinórja a kapcsolóállomáson, bár onnan is azonnal lekapcsolták. Sőt, nyilván a biztonság kedvéért — történt ugyanis célzás erre — a szelencébe is visszazárták, de mivelhogy ez teljesen áttetsző volt, vagy ki tudja, talán másmiatt, mindenesetre tény, hogy X. Kálmán továbbra is mindent jól látott és hallott. Mi volt ez, töprengett, szétfröccsenek mint egy tintapacni, aztán mindent visszacsinálnak. Hogy lehet ez? Visszapergették az időt? Eltaláltad, szólalt meg ekkor X. Kálmán önkéntelenül, ami egyúttal arra ösztönözte, hogy körülnézzen, vajon nem pengeti újra valamelyik furcsa lény az anténáját. Sejtése valósnak bizonyult. Ugyanott, ahol az előbb is, fölfedezte azt a defi- niálhatatlan alakot, amint az anténáját pengeti. X. Kálmán pedig beszélt, beszélt, számára teljesen hihetetlen és érthetetlen dolgokat. Szóval kiderült, ahogy ezt utólag sikerült valamiképpen időrendbe hoznia, hogy ezek az ufósok gond nélkül bármilyen testet energiatartalmuknak megfelelő fénnyé tudnak változtatni, s a fénycsóvát szükség szerint terelni, irányítani. Sőt, mivel a fény is anyagi természetű, izolálni és raktározni is tudják mint például őt is a szelencében. Mindez csak elegendő eneregia kérdése, a többi bagatell. Az energia viszont azért bonyodalmas, mert az ő konzisztenciájukban, mármint az ufósokéban, többek között más fizikai törvények érvényesülnek mint a naprendszerben. A lényeg az, hogy minden test olyan kisugárzást terjeszt mindenkori tartózkodási helyén, amely minden más test számára lehetetlenné teszi az ottartózkodást mindaddig, amíg a kérdéses test létezik. Olyan ez, mintha szimultán mindenütt ott tartózkodna, ahol már egyszer volt. Például a kapcsolóállomás helyére, ha mondjuk elromlana, ami ugyan teljesen elképzelhetetlen és kizárható, de mondjuk elméletileg ha mégis elromlana, akkor nem lehetne a helyére egy más kapcsolóállomást helyezni, amíg az eredetit nem likvidálják. Vagy, s ez egy új vívmány, meg kell „ölni”. Persze, persze, élettelen testet nem lehet úgy megölni, ahogy egy embert, amiképp azt X. Kálmán is bizonyára ismeri, hanem mágneses energiaterét kell eliminálni. Pedig egyszerű, magyarázta Egyes, mármint az első számú ufós, az a locsogó természetű, amely X. Kálmánnal szóba elegyedett, s akit X. Kálmán nevezett el így kizárólag magánhasználatra, hiszen nem így hívták valójában, nem is tudta, hogyan hívják becsületes nevén, ha ugyan nem valami szám vagy kód szerepelt e helyett. Egyszerű, magyarázta Egyes, mert az olyan mint a lélek. Amíg bármely testnek mágneses energiatere van, él. S bármilyen messze kalandozik el, minden útvonalán, mindenkori tartózkodási helyén ott feszül az energia akár a huzalban a villanyáram. Amíg él, be van kapcsolva, s ha netán valaki ezt eltévesztené, ami ugyan teljességgel lehetetlen, hiszen saját pá
