Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - Aich Péter: Az ufo-sztori (sci-fi)
Aich Péter lyáján úgy siklik mintha síneken mozogna, nem áramütés érné őt, hanem mindkettejük mágneses ereje preventive eltaszítaná egymástól. Ez rendkívül érdekes, vélekedett X. Kálmán, de rémisztőén unalmas lehet így az élet. Nem így van, magyarázta fennhangon Egyes, még szinte azelőtt, hogy lezárta volna az előbbi gondolatot. A víznek sem unalmas, hogy lefelé csurog, mert nincs természeti törvény, amely unalmas volna. Ez hülyeség, elmélkedett X. Kálmán. Ha csöpögő vízcsap volnék és csak csöpögnék éjjel-nappal, halálra únnám magam. Persze nem valószínű, hogy valaha is csöpögő vízcsap leszek, de mégis. Vagy? Kissé bonyodalmas beleélnem magam egy csöpögő vízcsap lelkivilágába. De mondjuk... Hát csöpög, mert az a dolga. Ha megjavítják, nem csöpög, mert akkor az lesz a dolga. Nem csöpög és várja, hogy kinyissák. Lám-lám, az élet értelme: tenni, ami a dolgunk. De X. Kálmánnak nem volt pillanatnyilag ideje, hogy levonja a bölcs kézenfekvő következtetéseket. Ugyanis más kötötte le teljesen figyelmét. Ezeknek itt kuriózumszámba menő fizikai törvényeik vannak, én pedig a naprendszerből való vagyok. Akkor miért robbantam föl, amikor a fülemet piszkáltam? Itt valami nem stimmel. Energiatered még nem volt teljesen átállítva, szólalt meg X. Kálmán. Pont abban a pillanatban nyúltál magadhoz, amikor az átállítás folyamatban volt, a kezed még naprendszeri energiaszinten volt. Hát ez pech, ilyen is csak velem történhet meg, szellemeskedett önmaga szórakoztatására X. Kálmán. Éppen akkor turkálok a fülemben, amikor ener- giameghasonlásom van. Hogy ez mire jó! Meg tudják csinálni — hát aztán? De normálisan kávézni képtelenek. Még cigizni sem tudnak hozzá biztosan, hiszen hová szívnák a füstöt másodszorra? A dohányzás káros, szólt közbe X. Kálmán hangosan, természetesen teljesen akaratán kívül és meggyőződése ellenére. Ez csak olyan naprendszeri kisiklás, nálunk ismeretlen. Hát persze. A gyarló naprendszer. De legalább itt-ott jóllakunk. Hát nem fölséges? És itt-ott szeretünk, ami már végképp isteni. Hát nem ez a lényeg? A lényeg az, hogy az elhasznált energia újjátölthető, akár a naprendszerben, csak másképpen, hangoztatta X. Kálmán önmagát is meglepve. Nem kell aggódnod, hogy éhen halunk. Na ez jó. A szeretetet is energiára változtatják? X. Kálmán azon törte a fejét, hogyan volna ez egyáltalán lehetséges. Egy bizonyos amplitúdómoduláció lenne a szeretet? Ez olyan mint az önkielégítés. Ejnye, ejnye, korholta magát hangosan X. Kálmán és látta, hogy Egyes rosszallóan csóválja azt az anténaféle micsodáját. Mi nem gépek vagy szerkentyűk vagyunk, ugyanúgy működik minden nálunk mint a naprendszerben, csak más fizikai törvények szerint, értsd már meg. S ez természetesen előnyösebb, azt is észrevehetted volna már. Nem akartam semmit megérteni, gondolta X. Kálmán, ezek akarnak valamit
