Irodalmi Szemle, 1998
1998/5-6-7 - Duba Gyula: Mittelhauser báró tudata (regényrészlet)
Mittelhauser báró tudata — Magam se hittem volna... — helyeselt a másik békésen —, amíg költő voltam, bár nem tudom, mikor és hol lehettem versíró, inkább csak sejtem, hogy így volt... tehát akkor minden nap falba vertem a fejem. Nézd a koponyám, csupa dudor, csupa horpadás! De amikor megérintett a halál, és megmutatta magát, kezet ráztam csontkezével, azóta független vagyok., a tudatom szárnyal, és nem érintenek meg az élet dolgai... földi törvények már nem kötnek., a múlt elmerült, s a jövő nem érdekel, a jelenben élek., a pillanatban... — Hallod-e, ez nem tréfa...! — motyogja zavartan a költő. — Ez egyáltalán nem tréfa, amit itt összezagyválsz! Hanem ez nagyon is komoly dolog, tudod egyáltalán, mit beszélsz? Nem leszel te egyszerű gyagyás, sem egykori pocsék istenverte kukkoló, hanem maga az ördög! Lucifer vagy mi a fene, Mefisztó cinkosa lennél? De majd én befűtök neked, megismertetlek Gondterhelttel. Ő majd ellátja a bajod. Várj rám itt, hallod...! Egy lépést se innen, nagyokos, telefonálok Gondterheltnek! — Amikor visszatért, az idegen, méghogy Mittelhauser báró!, méregeti Zsembery Kolos, azt is megnézzük Gondterhelttel, a báró bőszítő nyugalommal állt az ivópult mellett. Hát nem ment el, nem menekül! Kolos fenyegető invitálására a kurtizán freskója alatti asztalhoz ülnek, a hangos társaság váratlanul felkerekedett s eltávozott, és semmi ellenvetése Kolos ajánlata ellen, hogy igyanak még két deci bort, zöldszilvánit. — Felőlem... — vonogatja a vállát —, soha nem voltam semmi jó elrontója... — Mindjárt jön Gondterhelt... nemsokára itt lesz, ő majd beszél a kemény fejeddel, és ellátja a bajod.,.! Hű, de megizzasztottál, nyavalyás...! Kezdem tisztelni a véletlent, Kolos! Kiszámíthatatlansága már-már végzetszerű. Éppen a Pallas Nagy Lexikona egyik kötetét forgattam, amikor felhívtál, hogy menjek a Vincellérhez címzett borozóba, a múlt századi rejtélyes lelencről, Hauser Gáspárról vagy Caspar Hauserről szóló címszót olvastam. Fogalmam sincs, miért vettem elő a lexikont, s azt sem tudom, miért érdekelt Hauser Gáspár. S ha már elővettem a vaskos kötetet, miért éppen a nyolcadikat, melyben ez a címszó található? S hogyan hogy éppen ott nyitottam ki, a Hauser címszónál? Rémlik valami, egy furcsa véletlen! Rejtélyes okból eszembe jutott, hogy Kurt Tucholsky német író három álnéven is írt, s egyik írói neve éppen Caspar Hauser. Látszatra tehát olyan feltételezés, amely közelebb vihet a titokhoz, ám arra kérdésre sem tudom a választ, hogy Kurt Tu- cholskyra miért gondoltam?! Zavaros ügy, véletlen. Kell, hogy az akaratunknak, mely tudatos, legyen ösztönös része is, tudatalatti szándék, óhaj vagy vágy képében, mely arra késztetett, hogy a Huser címszót elolvassam. Annak ellenére, hogy nem tudtam, miért teszem! S a lexikonból megismerkedtem a titokzatos ifjú rövid történetével. A lelenc a múlt század elején lázba hozta egész Európát. Csökkent képességű, fejődésében elmaradt kamasz, származását titok fedi, főúri eredetről beszélnek, de az, aki ki akarja deríteni a rejtélyt, erőszakos halállal hal meg. Végül maga is merénylet áldozata lesz, orgyilkos tőre végez vele...
