Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Duba Gyula: A forradalmár arcképe (Gondolatok Rázga Pálra emlékezve — esszé)
Hatása tehát óriási, eredményei kézzel foghatók. Mégis egyre nyomatékosabban alakul ki a vélemény, hogy nem volt forradalom, csupán földrésznyi méretű manipuláció! Könnyen lehet. A kérdés azonban így is felvetődik: ki kit manipulált? Elképzelhető, hogy az európai szocialista rendszerek összeomlása mögött bizonyos koncepció, egységes stratégia, valamilyen központi erő állt volna? Nem inkább az ösztönök forradalma zajlott, az európai hagyományok túlélése, a másság vágyának és a bűntudat magába roskadásának valamiféle szerencsés összjátéka? Az önmaga erejében is megrendült, talajveszett hatalom szinte magától összeomlott, lemondott önmagáról, létéről olyan erők és rendezőelvek javára, amelyek csak alaktalan vágyak és szenvedélyes indulatok formájában voltak jelen? A következmények egyértelműen az ösztönök forradalmára, a gyökeres változtatás vágyára utalnak. A szeretet és megértés jelszavai alig számottevő időre érvényesültek, szinte csak egy sóhajnyi történelmi pillanatig. S olyan káosz következett, az érdekek oly szörnyű kavalkádja, amely a legnemesebb forradalmi eszméket is elnyelné. Korunk modern civilizációjának roppant hatalmi koncentrációja mintha lehetetlenné tenné a klasszikus forradalmakat! A „bársonyos” után jött a káosz és tart Európa-szerte, új fogalommá vált a „kommunizmus-utáni” államok kiútkeresése. A forradalmak elveszítették arcukat, ismét a revolte lép előtérbe, akár a középkorban s még előbb. A harc nem állt le, sőt a hatalom arcváltozásaival folyamatosan erősödik, s a formái, módszerei egyre torzulnak. Váratlan robbanások tépnek szét ártatlan emberi testeket, repülőgépek zuhannak hullámsírba, fővárosi metrókban mérges gázok tömege zúdul a védtelenekre. Naponta gyilkol az arctalan terror. A forradalomhoz eszme kell, a revolúció hitet és célt igényel, a világ eszmetartalékai azonban kimerülni látszanak. Rázga Pál tiszta emberi méltóságát és erkölcsi tartását sem a revolte, sem a terrorizmus nem igényli. A fanatizmus nem erkölcs, csupán vak hit s a mélyén gyűlölet lobog, míg Rázga Pál elítélőiért is imádkozik. Másrészt az is elképzelhetetlen, hogy a mai forradalmárt a világban olyan őszinte elismerés és lelkes tisztelet fogadja, mint Kossuth Lajost angliai és amerikai útja során. Pedig az ember alapvetően talán nem is sokat változott, legalábbis nem oly mértékben, mint életkörülményei és létfeltételei. Szinte évszázadok óta azonos lehet önmagával. A formák változnak körülötte, az öröknek mondható mélység fölött az álhatatlan és csalfa felszín, tárgyak, igények, vágyak és sztereotípiák, a humánum és antihumánum erőtere formálódik körülötte, amelyet életkörülményei érdekében és boldogulása jegyében civilizációs rendszerként létre hozott. Mikor lázad fel önmaga ellen, hogy megvalósíthassa a remény forradalmát?!
