Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Popély Gyula: Új márciusokra van szükség...
Magyar Március 1848—1998 POPÉLY GYULA Új márciusokra van szükség... Néhány gondolat egy évforduló ürügyén A tiszteletadó múltidézés és a jövőbe vetett hit minden év tavaszán új reményekkel és optimizmussal tölt el bennünket. így van ez már 150 éve, s bizonyára így is marad, amíg csak lesznek gondolkodó magyarok a virtuális magyar hazában. Márciusban mindig mély tisztelettel emlékezünk meg a mi legszebb és legnagyobb nemzeti ünnepünkről, 1848. március 15-ről. Amikor azonban a 150 évvel ezelőtti márciusi eseményekre gondolunk, mindig eszünkbe jut e fogalomnak tágabb, átvitt értelmezésű jelentése is. Ez pedig nem más, mint a hit, az akarat és az erő, valamint az ezeket felszító és tápláló örök tűz, amelynek fénye és melege már másfél évszázada ott munkál a magyar főkben, szívekben és lelkekben. A márciusi megemlékezések kapcsán mindig felidéződik bennünk a nemzeti újjászületés, a sorsunkkal való szembenézés, lehetőségeink kihasználásának, valamint a jövőnk elfogadhatóvá alakításának kérdése. Nyilvánvaló, hogy a történelemnek vannak olyan korszakai, hosszabb vagy rövidebb időszakaszai, amelyek meghatározó módon befolyásolják és alakítják a rákövetkező évtizedek, olykor évszázadok további menetét. Nemzetünk, sőt egész Európa történetében ilyennek mondható az 1848. esztendő, amelyet Petőfi Sándor már ugyanez év októberében csillagnak, a népek hajnalcsillagának nevezett. Az 1848 februárjában Párizst lángba borító forradalmi láz, amely március 13-án a büszke császárvárost, Bécset is elérte, Magyarország régóta vajúdó közjogi, politikai és társadalmi problémáinak megoldására is pozitívan hatott. Az immár negyedszázada tartó reformkor egyelőre békés, vértelen, de azért forradalmi lendületű — mindazonáltal törvényes — átalakulásba torkollott. Helyreállt Magyarország évszázadok óta csonka állami szuverenitása, megszűnt a már régóta idejét múlt hűbériség, megszületett a törvény előtti egyenlőség és a közteherviselés, szabaddá vált a gondolat és a sajtó. 1848 márciusának idusa... Számunkra ennek dicsőséges emléke soha nem halványulhat, nem fakulhat bele a nagy szürkeségbe, mivel ez a nap vált jelképévé a társadalmi és nemzeti megújhodásunk nagy eszméjének. Ez a nap hozta el a Pilvax-beli ifjak lelkes felvonulását és szembeszegülését a régi rezsim honi fellegvárával, a Budavárában székelő Helytartótanáccsal, ez a nap
