Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - TÁLLÓZÓ - Borbándi Gyula: Peremmagyar. Az emigráns Peéry Rezső halálának huszadik évfordulóján
TALLÓZÓ hogy pontosan kiszámította, hány sort kell írnia, hogy a megengedett időn belül maradjon, és ahhoz tartotta is magát. Szerkesztői húzásra, emlékezetem szerint, alig volt példa. Napi politikai ügyekkel nem foglalkozott. Szellemi, történelmi, irodalmi, művelődési kérdésekről írt. így hát a rádió műsorpolitikai irányelveivel vagy utasításaival nem is szembesült. Viszonya a müncheni szerkesztőséggel mindvégig szívélyes volt. Rádiós tevékenysége 1966 augusztusában kezdődött. Leggyakrabban az Ötágú síp című irodalmi műsorban és a Magyar könyvespolc adásaiban szerepelt. Az előbbiben általános és időszerű irodalmi kérdésekről, évfordulókról és emlékeiről, az utóbbiban a könyvpiac újdonságairól beszélt. A többi között méltatta Márai munkásságát, Németh László életművét, a külföldi magyar irodalom teljesítményeit. A kiszemelt könyvek között főleg olyanokat találunk, amelyeket hajdani pálya- és küzdőtársai írtak, vagy róluk készültek, továbbá amelyekben fiatalsága szellemi mozgalmairól, a nemzetiségi kérdésről vagy a kisebbségi sorsról volt szó. Végignézve feljegyzéseimet kicsit csodálkozom, hogy noha tíz éven át folyamatos volt a szereplése a mikrofon előtt, viszonylag keveset produkált. 1966-tól 1976-ig — az ismétléseket nem számítva — harmincegy műsora hangzott el a Szabad Európa Rádióban. Hogy nem több, az annak tudható be, hogy kevés ideje volt az írói tevékenységre. Kenyérkereső foglalkozása erősen korlátozta tervei megvalósításában, és betegeskedései is olykor hónapokra munkaképtelenné tették. Utoljára abban az emlékműsorban szerepelt, amelyet a müncheni rádió a magyar forradalom huszadik évfordulójának heteiben közvetített. 1976. október 23-án sugározták azt a terjedelmes interjút, amelyet augusztus 20-án készítettem vele stuttgarti lakásán. A beszélgetésben a felkelés és szabadságharc értelméről és hasznáról vallott. A végén Kossuthot idézte, aki az 1848—49-es szabadságharcról szólva azt mondotta: „Ámbár hazánkat nem mentettük meg, de a zsarnokságnak útját álltuk.” Ez történt Pe- éry szerint 1956-ban is. „A zsarnokságot visszahozni nem volt lehetséges — állapította meg —, ez képtelenségnek látszott immár. A nagy nehezen talpra álló, helyesebben talpra állított hatalomnak a kormányzás új útjait kellett megkeresnie; a nemzetnek is járhatóbb, simább utakat... úgy vélem, hogy ezzel a kerülővel a levert forradalom győzedelmeskedett itt a szolgaság, a korlátoltság és embertelenség szelleme fölött.” Peéry Rezső irodalmi-közéleti tevékenységét levelezése is jellemzi. Nagy súlyt helyezett valamelyes irodalmi élet kialakulására és az írók közötti kommunikáció megteremtésére. Stuttgartban eléggé elszigetelten élt, sem a városban, sem a környéken nem lelt olyan magyar írótársakra, akikkel szorosabb kapcsolatba léphetett volna. Az írásos érintkezésre kellett tehát szorítkozni. Amikor azonban valahol közösségi kezdeményezés jelét látta, szívesen engedett a hívásnak, így lett tagja az 1957-ben alakult Magyar írók Szövetsége Külföldön nevű szervezetnek. Ez a belső egyetértés és az anyagiak hiánya miatt pár év múlva, 1961 elején megszűnt.
