Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - TÁLLÓZÓ - Borbándi Gyula: Peremmagyar. Az emigráns Peéry Rezső halálának huszadik évfordulóján
TALLÓZÓ BORBÁNDI GYULA Peremmagyar Az emigráns Peéry Rezsőről halálának huszadik évfordulóján Amikor 1975 késő őszén Peéry Rezső elküldte Illyés Gyulának Budapestre Requiem egy országrészért című frissen megjelent könyvét, a költő szívből gratulált a „nagy okulással, meghatottsággal és vigasszal” olvasott műhöz, arra biztatva barátját, hogy folytassa fontos írói tevékenységét. „Csináld tovább! — írta. — Nemzedékünk utolsó tennivalója, hogy igaz képet — ilyet, mint ez a te munkád — hagyjunk hátra azoknak, akik — én bízom benne — hozzáláthatnak visszaadni az egész nép méltóságát.” Nem túlzás az a megállapítás, hogy Peéry Rezső egész írói életműve az ily- lyési biztatás szellemében fogant, és annak a nemes célnak az érdekében bontakozott ki, hogy az egész nép — benne a szlovákiai magyar nemzetiség — méltóságának visszaszerzését szolgálja. E törekvést tükrözi életpályájának nemcsak szlovákiai és magyarországi, hanem a száműzetésben eltöltött németországi szakasza is. Az előbbi megismerését megkönnyítik Peéry könyvei, esszéi, cikkei és visszaemlékezései, valamint újabban Tóth László kutatómunkájának és az író népszerűségére irányuló dicséretes fáradozásainak eredményei. Az utóbbit illetően még csak néhány írásos emlékre és dokumentumra hagyatkozhatunk. Feltáratlan és feldolgozatlan az 1957-es emigrálásától haláláig, 1977 novemberéig tartó két évtized. Jövendő kutatások feladata lesz Nyugaton töltött húsz esztendejének részletes felderítése és tudományos igényű bemutatása. Peéry Rezső 1910 márciusában született Pozsonyban. A városhoz ugyanolyan mély szeretet fűzte, mint Szabó Dezsőt Kolozsvárhoz, Juhász Gyulát Szegedhez, Gulyás Pált Debrecenhez vagy Márai Sándort Kassához, hogy XX. századi irodalmunknak csak néhány kimagasló alakját említsem. A pozsonyi emlékek végigkísérték élete végéig. Tanúsíthatom, hogy valahányszor együtt voltam vele, Pozsony múltja vagy jelene valamiképpen mindig bekerült beszélgetésünk témái közé, ha másként nem, halvány emlékfoszlány vagy apró utalás formájában. E városban végezte a középiskolát, és lett hallgató a Ko- menský Egyetemen. 1932-ben magyar-filozófia-francia szakos tanári oklevelet szerzett, és gimnáziumi tanári állást vállalt. Innen azonban 1938-ban elbocsátották, mert vezető tagja volt a harmincas évek elejétől mindinkább balra sodródó Sarló mozgalomnak, jóllehet annak politikai irányváltozását és a kommunisták iránti tájékozódását nem helyeselte. Elvesztvén a tanári állást újságíró lett. A pozsonyi Esti Újság munkatársaként, majd a Magyar Hírlap ol-
