Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Összefüggések keresése (Kiss József: Múltfaggatás és kisebbségi értéktudat)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Összefüggések keresése (Kiss József: Múltfaggatás és kisebbségi értéktudat) Nehezen cáfolhatnánk azt az általános közép-európai tapasztalatot, hogy az elfogulatlan történelemszemlélet eszménye — illúzió. A pozitivista történetírás hiedelme, hogy tényfeltárása és adattisztelete igaz múltszemléletet eredményez, bizony tévedés! Már a tények megválogatásában és rendszerezésében ott bujkálhat a szubjektivitás. A legelemibb történelmi adatot bemutató szövegben jelen lehet az elfogultság. Az emberi szemlélet, irányuljon a múltra, a létre, a másik emberre, nem szabadulhat a szubjektív minősítés ördögétől. De egyáltalán, ördög-e? A természet objektív, az ember azonban soha! Minden egyéni erő és teljesítmény, minden sajátos érték és tehetség forrása a személyesség. S nem csak az egyes ember, az egyén értelmében, hanem a közösségek, a népek-nemzetek vonatkozásában is. Ott csak igazán...! Ebből aztán rengeteg gond következik. Ezért nincs és nem is lehet objektív történetírás. Ezért oly hallatlanul érzékeny s már-már megfoghatatlan eszme (eszmény?) a történelmi igazság. Gyakran a nemzeti történelmi igazságok úgy merednek egymásra, mint a rohamozok szuronyai! Kiss József könyvéből erről a sajnálatos közép-európai állapotról bőven értesülünk. Nem mintha írásai a történelmi igazságot illetően túlontúl személyesek vagy elfogultak lennének! Éppen ellenkezőleg. Meggyőzően példázzák, milyen nehéz a történelmi vélemények összefüggéseiben kiegyensúlyozott helyzetet, tehát — a bűvös szóval mondva — konszenzust teremteni. A szerző sejteti, hogy az eszményi történelmi igazság, ha van ilyen, a tények egyensúlyában, az egymással szemben álló eszmék és vélemények kiegyezésében, kompromisszumában kristályosodhat ki. Játékos paradoxonnak tűnhet fel a gondolat, pedig sok igazságot rejt, hogy a történelemben mindenkinek igaza lehet, ám senkinek nincs teljesen igaza! A gondolkodó embert, s a történészt is könnyen késztetheti ilyen álláspontra a kisebbségi léthelyzet. Tehát a kompromisszumkeresés állapota! Sajátosan köztes helyzet a kisebbségé, egyén és közösség legalább két, de néha több közegből, több érzelmi-szellemi ütőér által szerzi történelmi tapasztalatait. Létélménye is kettős, mint Janus arca, a kezdet és a vég római istené-
