Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Összefüggések keresése (Kiss József: Múltfaggatás és kisebbségi értéktudat)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE nek ábrázata. De sajnos úgy is, ahogy a skizofréniában szenvedő tudat hasadt, amely kettőssége partjai közt próbál egységet teremteni, hidat építeni. A hídra magának van szüksége! Ilyen összetett szemlélet, ha elég fegyelmezett és jóindulatú akarattal is rendelkezik, a történelmi igazságot valós emberi értéknek, szív és lélek dolgának érzékelheti. Tisztábban láthat, mert a maga összetett téridejében szemléli a történelmet, de soha nem mások ellenében. Az igazságfolyam a partok közt halad. A kisebbségi történész személyes élménye az is, hogy a nemzeti történelem kevésbé a magasztos dicsőség és hatalmi erő története, hanem egyre inkább a nyelvközösségi életakarás és sorsvállalás, a sors mélyén lapuló végzettel (a végzet politika! — mondta volt Goethének Napóleon) való viaskodás élménytartománya és emlékezete. Kiss József történelmi publicisztikának nevezi könyve műfaját. A közírás feladataira utal vele s a napi újságközlésre. A műfaj alkalmi és mégis súlyos szerepével tisztában van, szinte hivatásként műveli. Folyamatosan táplálja a történelemlátást, élő történelemszemléletet teremtve! Furcsa dolog a történelem, napról-napra hatása alatt állunk és éljük, anélkül, hogy igazából tudomást vennénk róla. Pedig vannak egyszerűnek tűnő jelenségek, amelyek mögött népek súlyos létkérdései rejtőznek. Ahogy könyvében Kossuth halálának centenáriuma alkalmából felidézi a Duna Szövetség kossuthi eszméjét és a gondolat utóéletét, a néhány oldalnyi szövegből megérezzük a dunatáji népek problematikus együttélésének számos vélt vagy valós igazságát, érezzük akadályait. Széchenyi-képében érzékletesen felvillannak jelenünk polgá- riasodási folyamatának történelmi előzményei, rejtett vonásai és folytatható hagyományai. Stúr-elemzése (vázlatszerűségében is) hitelesen veti fel a szlovák nemzettudat romantikus hasadtságának kérdését, „szellem” és „anyagiasu- lás” kettéválásának problematikus voltát. A műfaj lehetőségei körülhatároltak. A napilapban való közlés nem teszi lehetővé a kimerítő elemzést, a részletes háttérfestést és bő bizonyító gondolatmenetet. Egészen más e műfaj lényege! Aktuálisan felvillantani a gondolatot és intuitív töltésével érzékeltetni a probléma mélységét. Ilyen közírás a széppróza közeli rokona lehet. Kiss Józsefnél mindenképpen az. Publicisztikája esszé-elemekkel gazdagodik. A központi gondolat fényéből a környezetre, a háttér részleteire is gazdag és meggyőző világosság esik. S a fény az ésszerűség és jószándékú akarat szolgálatában áll. Ha a józan ész ítéli meg a múltat, a kép akár ironikus is lehet. Szerzőnk több írásban foglalkozik a szlovák nemzeti felkeléssel, annak történelmi értékelésével, a főszereplők sorsával és az értékelő elméletek politikai célszerűségeivel. Erősen foglalkoztatja a felkelésben való magyar részvétel ténye, méretei és a részvétel ideológiai megítélésének változatossága. Mosolyt kelt a múltban való szerkesztőségi készülődések az ünneplésre, a háromnyelvű partizán-igazolvány — Petőfi-brigád — mitikus jelentősége. Nemcsak az eseményeknek, hanem megítélésüknek is erős érzelmi vonásai lehetnek. A történelmi elfoglaltság metafizikai eredetű és transzcendens jellegű! Kiss József írásainak általános tanulsága, hogy bár a történelmet bőven jellemzik a
