Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Keleti Svájc? Csehszlovákia magyarságpolitikája 1918—1938 (tanulmány)
TUDOMÁNY érintette — a nemzeti kisebbségek politikai, kulturális, oktatásügyi, nyelv- használati, gazdasági, szociális stb. problémáit, s így kétségkívül alakította és befolyásolta azok jogállását és mindennapi életét. Ilyen volt például „A városok, községek, települések és utcák elnevezéséről, valamint a községek helységnévtáblákkal való megjelöléséről és a házak számozásáról” szóló 1920. április 14-én kelt 266/1920. sz. te, majd az e törvény végrehajtási utasítását tartalmazó, 1921. augusztus 25-én elfogadott 324/1921. sz. kormányrendelet. Az 1924. január 31-én kelt 27/1924. sz. kormányrendelet a megyei képviselőtestületek nyelvhasználatát volt hivatott rendezni, az 1928. december 29-én kelt 229/1928. sz. kormányrendelet pedig a tartományi képviselőtestületekben szabályozta az anyanyelven való felszólalás jogát. * * * Az Alkotmány és az egyéb nemzetiségpolitikai jogszabályok a legtöbb esetben azonban nem jelentettek szilárd és egyértelmű védelmet a felvidéki magyarság számára a csehszlovák többségi hatalom elnyomó törekvéseivel szemben. A magyarságnak kezdettől fogva kemény és kitartó harcot kellett vívnia nemzeti és emberi jogaiért. A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium ugyanis mindjárt a cseh megszállás és a hatalomátvétel után sorozatosan utasította ki a birtokába került felső-magyarországi területekről az új államhatalom számára nem kívánatos, illetve a jövőben ilyenekké válható magyarokat, garmadával szüntette meg, vagy változtatta szlovákká a magyar iskolákat, s általában mindent elkövetett annak érdekében, hogy a volt magyarországi területek minél inkább elveszítsék magyar jellegüket. A hatalom ezen a minisztériumon keresztül még a törvényellenes eszközök alkalmazásától sem riadt vissza, ha a magyarság politikai, kulturális, gazdasági és egyházi életének korlátozása volt a tét. A felvidéki magyarság nagyon is konkrétan, a saját bőrén tapasztalhatta meg a csehszlovák áldemokrácia vele szemben tanúsított hatalmi túlkapásait. Főleg a városokban került sor különböző látványos magyarellenes megnyilvánulásokra, amelyek érezhetően tovább mérgesítették a már amúgy sem felhőtlen magyar—szlovák viszonyt. A hatalom részéről megnyilvánuló sorozatos magyarellenes intézkedések, a hol teljesen nyíltan, hol burkoltan alkalmazott diszkrimináció, valamint a társadalmi síkon táplált provokatív hungarofóbia végcéljai a következők voltak: megalázni, megtörni s végül fokozatosan beolvasztani — esetleg egyéb úton felszámolni — a magyarság egészéből kiszakított felvidéki magyar nemzetrészt. S bár afelől senkinek nem lehetett kétsége, hogy ez csak egy hosszabb, több évtizedes folyamat végeredménye lehet, az erre való törekvés ott lappangott a hatalom minden elvárásában és megnyilvánulásában. A kezdetektől fogva alkalmazott közvetlen vagy közvetett magyartalanítási törekvéseknek az állampolgárság jogellenes megtagadása, a népszámlálások tendenciózus le
