Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - Polgár Anikó: Közöny, Csoda, A jós utolsó éjszakája, Nyitány (vers)
POLGÁR ANIKÓ Közöny Csak a felfalt kerek hold dagadt Iason hasában. Feje körül glória: az ég puffadt karimája. Csillagszag terjeng. Ünnepi, petárdás hangulat. Szőrös orrcimpái buján benőtt, úszkáló szigetek. Szakállából ki mondta, hogy nem lehet dülledt szemű halakat s hajókat kibogozni? Leeresztik a redőnyöket. Barlangok résein najádok kukucskálnak. Itt kuksolnak bamba mosollyal az aranyhalak. Csoda A fák szakálla elszakadt, mert göndör hurkaival rám akart bámulni. Egy pattanás habzott a templom falán, rádörzsöltem, és végigcuppant a városon, fehéren mint a sár. Az autók azóta nem botlanak meg. Buszjegyek sem gyűrik sárgává az utcát. A szeméttelepről hazagörgethetem a levegőt. Versek
/
