Irodalmi Szemle, 1997
1997/11-12 - Csehy Zoltán: Toszkán elégia (vers)
CSEH Y ZOLTÁN CSEHY ZOLTÁN Toszkán elégia (dragma) 1 az írás lehullt testéről mint szőr a fákról a habba rózsát köp a parkoló tűz és gömbjébe menekül a labda reszketve fegyvert ha szertehord magába zöldül a hadsereg és csillagos lombot hajt, ha romja nő. aztán lelép, mint csatazaj fényárba mász és rejtjelek alánk folyik Hádész szürke háza Q Latónia, hol agyarak és gyökerek alig különböznek és körbe gondolja a vonal az útját honnan hajcsóva csap kifelé és százegy lány igyekszik: aggódva, hogy violák lapodba betoppan a szín és örülhet, mint a gaztett, mely nem lát szüzességéből ki a lótuszt kúszó láncok lepik meg ó láncok fatty a ember talán ha sáv, de ég
/
