Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY - Fónod Zoltán: Palack az ismeretlen jövendő számára
Fónod Zoltán FÓNOD ZOLTÁN Palack az ismeretlen jövendő számára Az irodalomtörténet-írás szempontjai a csehszlovákiai magyar irodalomban Korjelenség vitatni az irodalom és a művészet szerepét, s megkérdőjelezni mindazt, amit évtizedeken át talán ideológiai kötődések nélkül is értéknek, érvényes művészi üzenetnek tudtuk elkönyvelni. Egyszerűen abból indultunk ki, amit Babits Mihály is természetesnek tartott: „Mondják, az irodalom -kifejezi a nemzet lelkét«. Igen, felfedezi és napvilágra hozza mindazt a különböző belső állásfoglalást, ami egy nemzet gyermekei számára lehetséges e világgal szemben. Nagy dolog ez: a nemzet ezzel lesz lassankint tudatos lény. De még nagyobb s még ritkább egy-egy új egyéni attitűd fölfedezése és kifejezése, mely nemcsak egy kisebb közösség, hanem minden ember számára érvényes állásfoglalást tesz tudatossá a Mindenség előtt." A kisebbségi irodalomtörténet-írás nemcsak a Mindenség előtti „számadás”, hanem az önismeret igényétől áthatva is szükségesnek tartja, hogy az ismeretlenség és a közöny falait átlépve, a „látva lássanak” szándékával felmutassa, amit egy kis közösség elért, vagy ami hagyományként számára megőrződhet. A kisebbségi irodalomtörténet-írásnak azonban eggyel több gondja van, mint a nemzetinek. Nevezetesen: szabad-e egyáltalán kisebbségi magyar irodalomtörténetet írni, vagy létezik-e egyáltalán kisebbségi irodalom?! A választ maga az élet adja. Minthogy a kisebbségeknek történelmük van, szellemi, társadalmi és etnográfiai szempontból eltérő mint a nemzeti, ezért a „tájnak”, az eltérő jellegnek, a „másságnak” és a realitásnak megfelelően igény, hogy a szellemiségnek ezt a képletét rögzítsük. Alapjában véve nemcsak arról van szó, hogy az erdélyi, a szlovákiai vagy a vajdasági magyar irodalom a trianoni békediktátum „mellékterméke”, hanem arról is, hogy ezek az irodalmak a történelem során 1920 előtt már hosszabb-rövidebb ideig kénytelenek voltak önálló alakulatként is megjelenni. Erdély évszázadokon át önálló életet élt (a török hódoltság megszűnése után 1848-ig Ausztria tartománya volt), a Felvidék a török hódoltság és a reformáció idején játszott meghatározott szerepet. A vajdasági irodalom kezdeteit Bori Imre az 1400-as évek huszita közjátékáig, Tamás és Bálint bibliafordítók munkásságáig, Szerémi György történetírói publicisztikájáig vagy Janus Pannonius verseinek első gyűjteményes kiadásáig vezeti vissza. A hagyományok keresése eltérő a kisebbségi irodalmakban. A csehszlovákiai magyar irodalomban éppen a hagyományok hiánya volt a szembeötlő.
