Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - HAGYOMÁNY - Liszka József: „Német szón voltam Hidason...”
„Német szón voltam Hidason...” Nyilván a szegényebb, ám ambiciózus réteg körében alakult ki az a gyakorlat, amikor szolgának szegődtek el, 15-16 éves fiatalok, hogy az idegen nyelvi közegben elsajátítsák az adott nyelvet is. Ruprecht Steinacker, pozsonyi származású, jelenleg a bajorországi Freilassingban élő egyháztörténész arról tájékoztatott, hogy jómódú pozsonyi evangélikus német családok szívesen fogadtak föl felsőszeli evangélikus magyarokat szolgálónak. Ez a helyzet azonban nem a magyarok német nyelvtudását javította, hiszen a háziak magyarul beszéltek velük, mivel — ahogy Steinacker fogalmazott — „a régi pozsonyi polgár („Pressburger”) három nyelvet beszélt, igaz, egyiket sem tökéletesen”. 3. A fentebb bemutatott adatok figyelmes olvasója észreveheti, hogy a nyelv- tanulásnak az adott nyelvi közegben való tartósabb tartózkodás révén való megoldásának több típusa különíthető el. 1. Az első, klasszikus formának számító megoldás a tulajdonképpeni csere- gyerek-rendszer, amikor a különböző nemzetiségű szülők azért cserélik ki gyermekeiket, hogy azok kölcsönösen elsajátítsák a másik nyelvet. Ez a megoldás a 19. század elejétől (Jókai Mór példája) egész a második világháborúig adatolható, s elsősorban értemiségi közegben, ill. ambiciózus, tehetősebb, kereskedelemmel is foglalkozó gazdák körében élt. 2. A másik forma az, amikor a családok gyermekeiket idegen nyelvi közegben működő iskolákba járatják hosszabb-rövidebb ideig, hogy egyrészt az iskolában, másrészt (és főleg!) a szállásadó családnál, illetve az adott településen elsajátítsák az ott beszélt nyelvet. Ez szinte kizárólag értelmiségi körökben, valamint értelmiségi pályára szánt csemeték esetében volt gyakorlat, és szintén a 19. század elejétől egészen a 20. század hatvanas éveiig követhető nyomon. 3. A harmadik változat (amelyre a 20. század első feléből vannak adataink) a szegényebb, ám mindenképpen ambiciózus rétegek körében figyelhető meg. A fiatalok azért vállaltak munkát idegen nyelvi közegben, hogy közben elsajátíthassák az ottaniak nyelvét (ennek aztán mára egészen „modern” változatai is kialakultak: a hetvenes évek közepén e sorok írója több más társával is azért vállalt idénymunkát egy NDK-üdülőtelepen, hogy közben német nyelvtudását is tökéletesíthesse. Korunk Nagy-Britanniába utazó, ott baby-sit- ter-séget vállaló leányai számára is az egyik fő motivációs tényező az angol nyelvtudás megszerzése). 4. A negyedik forma lényegében csak a második világháború utáni időszakban figyelhető meg, s szintén csaknem kivétel nélkül értelmiségi körökben. Ennek lényege, hogy a más-más nemzetiségű gyerekeket a valóságban nem cserélték ki, hanem együtt töltöttek el néhány hetet az egyik, majd ugyanennyit a másik családnál is.
