Irodalmi Szemle, 1997
1997/10 - HAGYOMÁNY - Liszka József: „Német szón voltam Hidason...”
LISZKA JÓZSEF a német mellett a magyart és a szlovákot is. Épp ezért nagy súlyt fektettek arra, hogy a gyerekek is elsajátítsák a környezetükben élő népek nyelvét. Őt és testvérét is ugyanahhoz a csataji evangélikus szlovák családhoz küldték egy iskolaévre cserébe, amelynél néhány évtizeddel korábban nagybátyja is megtanulta szlovák nyelvet. A csatajiakkal a kapcsolatot Németországba való elűzésük után, a legutóbbi időkig fenntartották. A csöllei származású Johann Hinterschus- ter (sz 1928) viszont arról beszélt, hogy gyermekkorában két szünidőt is egy- egy vajnoryi családnál töltött, miközben azok gyermeke az ő szüleinél tanult Csöllén németül. Hasonló adatokat közöl Danter Izabella a mátyusföldi Nagyfödémes és Pozsonyszentgyörgy viszonylatában. Itt a magyar gyerekek a szlovák gimnáziumot látogatták, s közben a városban németül is megtanultak. Arra is vannak adataink, hogy a Pozsony megyei madiak a település határában bőven termő sással kereskedtek a Pozsony-környéki német települések lakóival, miközben ismeretségek is szövődtek és cseregyerek-kapcsolatok is kialakultak A Galánta melletti Taksony evangélikus magyar lakossága a récsei német evangélikusokkal tartott ilyen kapcsolatot, a magyar római katolikus vallásúak pedig a szintén récsei szlovák katolikusokkal. Ezekből később aztán rokoni kapcsolatok is kialakultak. A Szenchez közeli Boldogfán (Pozsony megye) lakó Szabó Lajos (sz. 1918) elmondta, hogy Szencen az ő fiatalkorában is nagy, országos vásárokat tartottak, ahol „bábeli nyelvzavar uralkodott”. Németül, szlovákul, csehül, magyarul beszéltek, s aki ott valamit el akart érni, annak illett ezeknek a nyelveknek mindegyikét beszélni. Mivel — ahogy azt Fényes Elek fentebb idézett soraiból láthattuk — a környék népe erősen berendezkedett e vásárok nyújtotta árucsere-lehetőségekre, igyekezett a szükséges nyelvtudást is elérni. A környéken ezért jószerével háromnyelvűség uralkodott, amely nem kis mértékben éppen a virágzó cseregyerekrendszernek volt köszönhető. Adatközlőnk szüleinek az életében, de még az ő gyermekkorában is működött ez a rendszer. Német szóra elsősorban a Pozsony melletti Dunahidasra küldték a boldogfai szülők gyermekeiket. Az ő gyerekkorában 5-6 esztendőn keresztül, nyaranta egy baráti német család leánya érkezett hozzájuk Modorból vendégként. A szünidő alatt (egy-másfél hónapon keresztül) a magyar nyelvet igyekezett elsajátítani. Szlovák szóra a boldogfaiak Cíferbe, Csatajba jártak (ez utóbbi helyen a húszas évek második felében az adatközlő bátyja volt cseregyerekként). A cseregyereket a vendéglátók munkába is befogták: a fiúk a gazdaságban, a lányok pedig a konyhában segítettek, libát őriztek. Közben természetesen együtt játszottak a falu fiatalságával. Arról nem tud, hogy a nemzetiségi különbözőségek miatt bármilyen konfliktus is kialakult volna a gyerekek között. Sok esetben inkább az történt, hogy az egykori cseregyerekek felnőtt korukban is tartották a kapcsolatot, barátságot. Nem egyszer rokoni szálak is szövődtek e családok között éppen a cseregyerekrendszernek köszönhetően.
