Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - MARGÓ - E. Fehér Pál: Találkozások Herder-díjasokkal

Találkozások Herder-díjasokkal

131

nyelv pallérozása. És mégiscsak van egy katona-„hőse”: Michelson tábornok, aki Pugacsov paraszti felkelését leverte, s akiben kegyvesztettsége magányában, élete alkonyán felrémlik, hogy talán maga is észt volt, ismerősnek tűnnek a szavak, s talán maga is jobbágyi sorból küzdötte magát a cárnő udvarába, hogy azután hajdani sorstársai hóhéra legyen.

Többször ültem Krossék tallinni Harju utcai lakásában. (S nehogy feledjem: Kross felesége, Ellen Niit.; a költőnő pedig Petőfit tolmácsolta anyanyelvén, a lírai kölemények mellett, a János vitézt is. Magyarból...) Az ősi és vaskos várfalak mellett áll a ház, néhány percnyi gyalogjárásra a régi városházától, melynek tornyán Vaana Thomas őrzi a tallinniak álmát, és mutatja a szél irányát, mert a tenger is közel van. Kross mindig arról beszélt, hogy a történelem értése nélkül semmi nem fejthető meg a jelenből. De a históriát felettébb nehéz jól érteni. Ezen ő még „ott” is gondolkozott, s ez a közelebbről meg nem határozott hely a GULAG-ot jelentette, ahol az író vagy nyolc évet eltöltött. Hát igen, Kross Herder-díjának azért is örülnöm kell, mert e közép-európai táj megértéséért valóban sokat tett.

* * *

Ottó Elschek professzorral, aki a pozsonyi és a bécsi egyetemeken ad elő zenetudományt, csak nemrég ismerkedtem össze. A hatvanhat éves tudóssal, persze, magyarul beszélgettünk, mert igazi press burgerként három nyelv és kultúra otthonában növekedett. Arról beszélgettünk, hogy végre megjelenik Bartók Béla szlovák népzenei gyűjtésének teljes kiadása — az ő gondozásában. Két kötet már napvilágot látott, de aztán leállt a kiadás. Most tehát, amikor mód nyílt a Bartók-hagyaték eme részének a teljes közzétételére, a munkát ügy kell kezdeni, hogy előbb új kiadásban teszik hozzáférhetővé a korábbi köteteket, s azután jöhet a harmadik rész, illetve a mutatókat tartalmazó negyedik kötet. Talán fölösleges lenne hangsúlyozni, hogy e kiadásnak mekkora tudománytörténeti jelentősége lesz, nem szólva arról, hogy valóban óriási szolgálatot jelent mind a szlovák, mind a magyar nép számara. (Hirtelen Karel Capek egy budapesti jegyzete jut eszembe 1936-ból, amelvben a cseh író csodálkozva írja le, hogy Bartók lakásán ismerkedett meg voltaképpen a szlovák népdalokkal...)

Elschek professzor munkatársaival együtt Bartók egykori népdalgyűjtő körútjainak színtereire is ellátogatott. Még szerencséje volt: találkozhatott olyan idős emberekkel, akiktől Bartók a szlovák népdalokat lejeg/ezte. Aztán budapesti k tatóútjaira emlékezik... Néhányszor Kodály Zoltánnal is találkozott, aki nemcsak szlovákul tudott, hanem a kevésbé „illedelmes” ..zövegű tréfás szlovák népdalokat is nagy kedvvel idézgette és énekeltette e! munkatársaival.

Az igazat megvallva, nem nagyon ismerem Elschek professzor .zaktudomá- nyát. Például beszámol arról, hogy a hagyományos népi hangszerek gyűjtése közben (hozzáteszi: ez is amolyan összehasonlító közép-európai kutatás) jött