Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - MARGÓ - E. Fehér Pál: Találkozások Herder-díjasokkal

132 E. Fehér Pál rá arra, hogy ezen a tájon a legnagyobb számban éppen a szlovák népi hang­szerek maradtak fenn (több mint 200). Ám — mint a tudományban minden­re — erre is van racionális magyarázat: valószínűleg az urbanizáció késése miatt a népi, hagyományos hangszereket jobban őrizték. A most 56 esztendős Glatz Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia el­nökét, a volt kulturális minisztert, a történészt talán a legkevésbé szükséges az idei Herder-díjasok közül bemutatni. Majdnem évfolyamtársak voltunk a egyetemen, s mindenkor nagy szervezőkészségével tűnt ki. És később, szinU tudományos pályafutása kezdete óta, e szervező tehetség nagyon jelentős ré­szét éppen a közép-európai kutatások fejlesztésének előmozdítására fordítot­ta. Ez, persze, a személyes hajlamokon túl, egyáltalán nem véletlen... Glatz Ferenc tudományos munkásságát abban a Molnár Erik által irányított buda­pesti Történettudományi Intézetben kezdte, ahol az úgynevezett hungaro- centrikus és a szomszédos népek történetével alig törődő történelemszemlélettel szemben e táj múltjának komplex vizsálatát tűzték ki célul. A sajnálatosan korán elhunyt Ránki György; illetve a ma is aktív és mostanság az Egyesült Államokban oktató Berend T. Iván munkái voltak azok a művek, amelyek — többek között — Glatzra is nagy hatással voltak. Természetesen Glatz Ferenc gazdag munkásságát itt nehéz lenne akár csu­pán nagy vonalakban is méltatni. De azért nem hallgatható el, hogy idestova tizenkilenc éve szerkeszti az egyik legnépszerűbb magyarországi értelmiségi folyóiratot, a Históriát, amely éppen a közép-európai történeti szemléletre való — hogy úgy mondjam — „rászoktatással” ért el figyelemre méltó hatást. Ennek egyik legutóbbi számából idézem Glatz Ferenc történészi ars poeticájá­nak egyik sarkalatos tételét: „Meggyőződésem, hogy a történelemben alterna­tívák vannak jelen. Egyén és közösség előtt egyaránt. S hogy ezen alternatívák felismerése, a ne sodródjunk a történésekkel kiszolgáltatottan. És a történelemben döntési lehetőségek vannak jelen. Lehet jól és lehet rosszul dönteni...” Nyilván a véletlen dolga, meg a hírlapíró szerencséje, hogy az idei Herder- díjasok közül hármat személyesen ismerhet. És éppen az ismerettség okán ál­líthatom, hogy mindhárman a jó döntések oldalán állnak... Nem hiszik, hogy ez a táj eleve elátkozott és tehetetlen sodródásra kárhoztatott lenne... Külön­böző területeken született roppant jelentős életművük ezt igazolja. E. Fehér Pál (Pozsony, 1997. május 27.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom