Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - TUDOMÁNY - Szarka László: A magyarországi szlovák kisebbség 20. századi asszimilációjáról
115 A magyarországi szlovák kisebbség 20. századi asszimilációjáról A 3. számú tábla adatai jól érzékeltetik, hogy a lakosságcsere előtti huszonöt évben a fővárosi, Pest és Komárom-Esztergom megyei szlovákság szenvedte el a legnagyobb asszimilációs veszteségeket, ráadásul Budapesten a szlovákul tudó más anyanyelvűek száma is csökkent. A lakosságcsere viszont Békés Nógrád és Pest megye szlovák településeit sújtotta legnagyobb mértékben. A szlovák anyanyelvű lakosság 1941—1949 közötti különbözete országos szinen — 49 889 fő volt. (Vö. az 1. sz. táblázat adatsorával!) Ebből egyedül Békés megyében —- 26 524 fő, Pest megyében — 4 507, Nógrádban pedig — 2 752 fő. A szlovák anyanyelvűek számának csökkenésével együtt erősen megfogyatkozott a szlovákul is beszélő magyar anyanyelvűek csoportja. Országos szinten a csoport 1941—1949 közötti különbözete — 52 167 fő volt. A nagyvárosi környezet magyarosító hatásával jól magyarázható módon a legnagyobb mértékben Budapesten és Pest megyében csökkent a szlovákul is beszélő nem szlovák anyanyelvűek száma: a fővárosban és Pest megyében együttesen közel 29 ezerrel kevesebben jelezték az 1949. évi nép- számláláskor, hogy magyar anyanyelvűk mellett szlovákul is beszélnek. Békés megyében ez a kategória mindössze 3 ezer fővel lett kisebb a lakosságcsere lebonyolítása után. Az anyanyelvi, nyelvismereti és ellenőrizhetetlen, becsült származási adatok együttes vizsgálatával a lakosságcserét előkészítő csehszlovák bizottság röpke három hét alatt végezte él azt az összeírást, amelyet a legmilitánsabb szlovákiai nacionalista csoportok ma is kiindulási pontnak tekintenek reciprok politikát követelő megnyilvánulásaikban. A korabeli csehszlovák összeírás félmilliós eredményét a községsoros adatok közzétételének elmaradása miatt csak általában lehet cáfolni. Kétségtelen tény, hogy az átte- lepülésre összeírt önkéntes jelentkezők százezret alig meghaladó maximális száma, amelyet az ellenőrzések és visszalépések után kénytelenek voltak 75 ezer körüli számban maximálni, nagyobb részt a szlovák anyanyelvűek és a szlovákul is tudó magyar anyanyelvűek csoportjából verbuválódott. A lakosságcsere keretében 70-75 ezer fő hiánya (az akció rendkívül nyomasztó és negatív utóhatásaival együtt) jól kimutatható a fentebb jelzett két különbözeti adatban. A községek kitelepülési veszteségeinek és az azóta lezajott asszimilációs folyamatok számsorainak párhuzamba állítása azt mutat.a, hogy a magyarországi szlovákság 20. századi asszimilációjának legerőteljesebben ható okcsoportját a csehszlovák fél által kikényszerített lakosságcsere és annak utóhatásai jelentik. A lakosságcsere egyik legsúlyosabb utóhatása egyfajta késleltetett effektusként a Békés megyei szlovák közösségek I960—1990 közötti felg /or.sult asz- szimilációjár ik hátterében érhető tetten. A nyelvileg, nemzetiségi! g vegyessé vált, eredetileg szlovák többségű községekben a helyi kisebbségi nszervczr dés minden lehetőségétől megfosztva, a csonka és gyors öregede. nek induló szlovák közösségek gyors ütemben magyarosodni kezdtek. A vegyes házasságok, a magyar nyelvű közélet és az I960 után egyre inkább egyn\ dvűvé vált iskola miatt a családok nem voltak képesek s részben alkalmasak sem többé a szlovák anyanyelvet nemzedékről nemzedékre áthagyományozni. Ennek v
