Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Vadkerty Katalin: Magyarok Csehszlovákiában (1945—1949)
75 Köszöntjük Turczel Lajost 80.születésnapján a megélhetési lehetőségüktől, majd ezt követően az államhatalom a magyar nemzettudatukat következetesen őrző földművesek ellen indított támadást. 1945. augusztus 23-án kiadott 104/1945-ös rendelettel azonnali hatállyal elkobozta a magyar földművesek földtulajdonát, s azt a szlovákok betelepítését, a belső kolonizációt biztosító földreform céljaira használták fel. A magyar földművesek további diszkriminációját jelentette a Szlovák Nemzeti Tanács október 22-i rendelete, amely elkobozta az elhanyagolt mezőgazdasági területeket, s azokat, amelyek után a tulajdonos nem teljesítette a beadási kötelezettségét. A rendeletnek nem volt nemzetiségi kitétele, de kiemelte „a hontalanná” vált személyek tulajdonát. A magyarok vagyonára vonatkozó jogszabályok szigorítását jelentette a Szlovák Nemzeti Tanács 64/1946-os rendelete, mert május 14-vel elrendelte a magyar nemzetiségű személyek teljes földtulajdonának és minden mezőgazdasági ingatlanának elkobzását. Ezen felül elkobozta a városi polgárok házait, kertjeit, műhelyeit, gyárait, üzleteit. A rendelet hátterében az 1946. február 27- én megkötött csehszlovák—magyar lakosságcsere-egyezmény állt. A csehszlovák fél ezzel a rendelettel is gyarapítani akarta a „hazatelepülő” külföldi szlovákoknak kiosztandó vagyont De a külföldi hazatelepülő szlovákok és a belső kolonisták igényeinek kielégítésére még több földre, lakásra, üzemre volt szükség. Ezért a Szlovák Nemzeti Tanács 1947. december 19-i 88/1947. számú törvénye elkobozta azokat a német és magyar birtokokat, amelyeket a nemzetiséghez tartozó személyek 1938. szeptember 29-e után érvényes szerződéssel eladtak. A „földreform” keretében a „betelepítési övezetnek” nevezett, az 1938-as bécsi döntéssel Magyarországnak ítélt magyarlakta területeken az eddigi kutatások szerint 236 891 ha mezőgazdasági jellegű földet koboztak el. Ebből kb. 60 000 ha-t továbbra is a volt magyar tulajdonos művelt meg, mert hisz biztosítani kellett a városi lakosság ellátását.18 A magyarüldözés specifikus formája volt az un. „háborús bűnösök” ellen indított bűnvádi eljárássorozat. A „háborús bűnösök” kiválasztása, a vádemelés és az indoklás a járási és a helyi szervek joga volt. A tömeges letartóztatásokat az a tény is motiválta, hogy a letartóztatottak vagyonával a helyi szervek szabadon rendelkeztek. Az elítéltek közel 28,5%-a volt szlovák nemzetiségű, 58,8%-a volt magyar, a többi német, ill. más nemzetiségű, ami azt jelentette, hogy a népbíróságok kétszer annyi magyart ítéltek el, mint szlovákot. A szlovák letartóztatottaknak a 223%-át mentették fel, a magyaroknak a 73,45%-át. A szlovák szervek minden igyekezete ellenére a bíróságok ítélete csak 2905 esetben feleli meg a nemzetközi normáknak, vagyis csak ennyi személyt telepíthettek át mint háborús bűnöst a lakosságcserén felül Magyarországra.19 Minden nemzet legnagyobb értéke, létének bizonyítéka — az anyanyelve. A szlovák törvények és rendeletek következetesen ügyeltek a magyar nyelv- használat, a magyar kultúra, a magyar oktatás megszüntetésére. A korabeli utcakép jellemzője volt a „Na Slovensku po slovensky” felirat (Szlovákiában szlovákul). A magyarul megszólalókat megbüntették, inzultálták, megszégye-
