Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Vadkerty Katalin: Magyarok Csehszlovákiában (1945—1949)
72 Köszöntjük Turczel Lajost 80,születésnapján elég ei.iárítani, mindent át kell alakítani az új kor szellemi és állami szükséglete szerint”. A kulturális intézmények „megtisztítását”, az „alapos tisztogatást” kifejtő részben kijelenti: „A cseh és a szlovák városokban bezárunk minden német és magyar iskolát... Felülvizsgáljuk a német és magyar kultúrához való viszonyunkat... kultúrpolitikánkban megerősítjük a szláv orientációt a nemzetközi, de mindenekelőtt saját csehszlovák belpolitikánkban, s mindez összhangban lesz a szlávság új jelentőségével...”. A csehszlovák szláv intézményrendszer szerves kapcsolatban lesz a szláv nemzetekkel és a szláv államok kulturális intézményeivel.9 A kormányprogramot 25 miniszter, köztük 9 szlovák írta alá, de nincs közöttük a magát továbbra is államelnöknek tartó E. Beneš aláírása. Valószínűleg nehezen fogadta el azt a tényt, hogy a szlovák köztársaság keleti részében saját hatalmi jogkört kaptak. Feltételezhető, hogy nem értet egyet az új szláv nemzetállam hangsúlyozottan keleti orientációjával sem. Tapasztalt politikus volt, s tudatosította, hogy a köztársaságot a fasizmustól a szovjet hadsereg — s a vele együtt harcoló cseh és szlovák egységek — szabadították fel, s azt is tudta, hogy a kormányban helyet kapott kommunista politikusok a szovjet hatalomra fognak támaszkodni. A kormányprogram kihirdetése napján Szlovákiát már elhagyták a harcoló csapatok, megkezdődhetett a békés életre való felkészülés. Ezt a felkészülést a kormány által tudatosan szított német- és magyargyűlölet jellemezte. Ez a gyűlölet a németek esetében a már véglegesen eldöntött kitoloncolásukhoz vezetett, s a csehszlovák politikusok hasonló sorsot szántak a magyaroknak is. A bécsi döntéssel 1938-ban Magyarországnak ítélt, zömmel magyarlakta járásokban megjelentek az első szlovák hivatalnokok, katonák, rendőrök, kulturális dolgozók, pedagógusok és telepesek. Magyarellenes nacionalizmusuk elrettentő méreteket öltött. Durvaság, erőszak mindenütt. Még a belügyi megbízott, G. Husák is kénytelen volt elismerni, hogy a szlovákok „sovén módon viselkednek, úgy, mintha megszállók lennének, s az embereket már az anyanyelvűk miatt is terrorizáják”.10 A politikusok megnyilvánulásai, a sajtó jelentései alapján a szlovákiai közvélemény azt hitte, hogy a magyarok kitoloncolása is eldöntött tény, s egész falvak, nagycsaládok készültek letelepülni a „termékeny síkságra” A cseh és a szlovák politikai vezetés egységes volt a magyarok kitoloncolásának az óhajtásában, de akadtak olyanok is, akik kételkedve fogadták VI. Clementisnek az 1945. július 2-i kormányülésen elhangzott kijelentését, amely szerint a júniusi moszkvai tárgyalásokon Sztálin, Visinszkij és más szovjet politikusok egyetértettek a magyarok kitoloncolásával.11 A szlovák politikusok, élükön a kommunista párt vezetőségével már 1945. április 13-án arra kérték a Belügyi Megbízotti Hivatalt (élén kommunista állt), hogy haladéktalanul készítse el a magyarok kitelepítési tervét, mégpedig úgy, uogy az utolsó magyar transzport az év őszén el is hagyja az országot.12 A csehszlovák kormány és a szlovákiai főhivatalok 1945 áprilisától követ-
