Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - KÖSZÖNTJÜK TURCZEL LAJOST - Vadkerty Katalin: Magyarok Csehszlovákiában (1945—1949)

73

Köszörűjük Turczei Lajost 80.szüietésnapján

kezetesen készültek a németek és a magyarok totális kitelepítésére. Az ezzei kapcsolatos tervezést 1945. május 13-tól miniszteri bizottság irányította. A szlovákiai magyarok kitelepítési tervét a Belügyi Megbízotti Hivatal dolgozta ki. Kitelepítésüket két szakaszra osztották. Az elsőben kitoloncolják az 1938 nővén iberét követően betelepülteket, a Csehszlovák Köztársaság ellen vétőket és a fasiszta szervezetek tagjait. A második szakaszban — a győztes nagyhatalmak jóváhagyását követően — az „anyásokat” az őslakos magyarok százezrei követik.

A magyarok (németek) tömeges kitelepítésének elkerülhetetlenségét a sajtóban, a rádióban, nyilvános gyűléseken szinte belesulykolták a cseh és a sziovák közvéleménybe. A tömegek meggyőzése könnyen ment, mert a cseh országrészekre jellemző német-, Szlovákiára jellemző magyargyülölet gyors terjedését a kiűzendők ingatlan és ingó vagyonának a szétosztásra tett hivatalos ígéretek tették vonzóvá. A szlovák politikusok, a kommunisták és demokraták egyaránt „idegenek” vagyonával akarták növelni választóik táborát. A kommunista K. Bacíiek augusztus 12-1,3-án megtartott zsolnai konferencián a duklai harcokban elpusztult kelet-szlovákiai falvak szegényeinek ígérte a magyar gazdák termékeny földjeit, s kijelentette: „Ők fogják kolonizálni a délvidéket”.15

A szlovákiai magyarok földbirtokát, felszerelt gazdaságait és háztartását ígérő propaganda átlépte az ország határait, s mozgósította a magyarországi, romániai és jugoszláviai szlovákokat. Ötvenfős küldöttség 1945 júniusában felkereste a kommunista V. Širokýt és a demokrata j. Ursínit, s 430 ezer határon túli szlovák hazatérést jelezte,14

A magyarok kiűzése a Belügyi Megbízotti Hivatal 1945. május 5-i rendeletével kezdődött A tervezet első szakaszban — 1945. május 23-tól június végéig -— 31 780, 1938 novemberét követően betelepedett magyart tettek át a csehszlovák— magyar határon a személyenként engedélyezett 30 kg-os csomaggal.15

Az első szakaszban kitoloncoltak számát a szlovák közvéleményen kívül a hivatalos szervek is kevesellték. Számuk sokkal nagyobb lehetett volna, ha a szovjetek oldalán harcoló csehszlovák egységek kiűzhették volna a magyarok jelentős részét a déli járásokból. Ezt a tervet a szovjet katonai vezetés nem támogatta, s nem egy helyen megakadályozta a magyarok kiűzését. A kassai katonai parancsnok egyenesen tiltakozott a magyar polgárok kitoloncolása ellen.

A szovjet katonai vezetés elutasító magatartásáról, a csehszlovák hadtest parancsnoksága által tervezett kilakoltatások okairól a csehszlovák kormány két ülésén tárgyalt. Az 1945. októberi ülésén 2d. Fieriinger, a másodikon, 194Ó februárjában J. Svoboda tábornok bírálta a szovjetek magatartását és „a szlovák politikusok 1945. áprilisi bizonytalanságát”, Svoboda szerint, ha a csehszlovák hadsereg főparancsnok! terve megvalósulhatott volna, akkor „ma százezer magyarral lenne kevesebb Szlovákiában”. Svoboda szavaiból arra lehet következtetni, hogy lehetett valamilyen megállapodás a szovjetek és a csehszlovák hadvezetés között, amit — feltételezhetően — a szovjet parancs-