Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Duba Gyula: Volt köztünk egy európai

Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN

23

van szó. Fábry is így tudja. De számára a tét A eszmék síkján és kultúrák tükrében jelenik meg, szellemi elvontságában, am annál tisztábban. A németség „eredendő bűne”, faji gőgje és a kiváltságosokat megillető, elhivatottság-tudata döbbenetes meztelenségében áll előttünk. Szinte kétség fog el: egy nép nem lehet ennyire egységes a bűnben! Az író is tudja, a németség irracionális arcára vetett éles pillantása mégis indokolt. A kor még élteti ezt az arcot, a revanš szelleme él! A német fegyverletétel és a pots^am* konferencián született nagyhatf A egyezmény nem pusztította el a fasizmust, nem szüntette meg utóéletét. A hidegháború kezdeteiről és eldurvulásának folyamatáról Fábrytól tudunk meg hiteles ismereteket. A szocialista békepolitika és sajtóorgánumai többnyire egyoldalú nyelvi sémákat és politikai sablonokat közvetítettek. A központilag egységes látásmód megszokást, közönyt és unalmat eredményezett. Az Európa elrablásában olyan friss tények vegyülnek a mitikus bestiaii- tás történelmi tablójába, amelyek joggal láttatják az íróval a harmadik világháború lehetőségét. Nyugat-Németországban volt náci korifeusok vezetnek, a harmadik birodalom eszmerendszerét átültetik a bontakozó demokrácia gyakorlatába, nyíltan új háborúról beszélnek. A németek ismét „nyugat megmentői”, az atombomba birtokában mindenre képesek! Hiteles valóságkép, bár nem a kor, az ötvenes évek teljes képe, talán inkább hátborzongató látomás. Azonban a történelem áll mögötte, a hiteles tanú! Abban a vonatkozásban azonban pontos a kép, hogyan mentődnek át és dolgoznak tovább a múlterők a jelenben, mint bizonyul elemi egységesítő erőnek a nacionalizmus, és a tegnap árnyai hogyan öltenek megnyerő arcot és jövőképes vonásokat. Az író igazságérzete leszűkíti a valóságra vetett pillantás terét, hogy annál tisztábban láttassa a gyűlölt jelenséget. Indítékai és ítélete a mai tények ismeretében sem elfogult, nem is igaztalan! Nagyon ismeri ellenfelét, és le akarja leplezni teljesen. Az idő alkalmas, a múlterők jelenléte a demokráciában — törvénytelen! Ne feledjük, hogy Willy Brandt csak 1969-ben lesz kancellár, és egy évre rá kerül sor a varsói „canossa-járásra”, mellyel új korszakot nyit a nyugatnémet fejlődésben.

A mű témája azonban az atavisztikus hit és iszonyú ösztön, mely kitörve nemcsak a világban rombol, hanem a német népet is képes megnyomorítani, folyamatos valóság. Gyökerei mélyre nyúlnak, az ősi legendákig és mítoszokig; a Niebelung-mondakör és az Edda-énekek történeteibe, sárkányölő Siegfried alakjába és Brünhilde bosszújába, a világ keletkezésének és végének, a Ragnarök-nek germán hiedelmeibe. S Hagen alakjába! A mindent vállaló orgyilkos személyébe, akit az emberek vállalnak és követnek. Kriemhilde mondja: „Ma hűtlenek és holnap hűségben térnek vissza. A legnemesebbek vérét úgy ontják és öntik ki, akárcsak valami piszkos vizet, de a tajtékzó poklot, ami ennek az ördögnek (Hagennek) az ereiben forr, utolsó csepp vérükig vállalják és védik.” A mitikus erőtér egyik központi motívuma — a félelem! Hitler mondja, a német lélektan adalékaként: „Az emberek szükségét érzik, hogy féljenek: a rémület megkönnyebbülést hoz nekik... bennük van a rettegés szomja...” Alfred Döblin Nietzsche bűnéül rója fel hogy „a feudalista Né-