Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Fónod Zoltán: „...ahol én vagyok, ott Európa is ott van“
Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN 9 irritálta mindazokat, akik a hódolatot, az elvtelen, erkölcstelen szolgálatot és hűséget kívánták az elismerésért cserébe. Csak sajnálni lehet, hogy emberi kvalitásait a rendszerváltás ul n olyanok kérdőjelezték meg, akik munkásságát nem vagy alig ismerték. Szv. !emi életünk erkölcsi tisztaságát kérdőjelezi meg, hogy az 1991-es (folyóiratbeli) otromba támadás cikkanyaga a centenáriumot megelőzően, alapítványi támogatással kötetben is megjelenhetett. Fábry Zoltán életműve kétségtelenül bonyolult, ellentmondásos, mint maga a kor, am iyben élt. Öröksége, munkássága azonban mellőzhetetlen. Megállapításaival, tévedéseivel vitázni kell. Ma sem lehet azonban kétségbe vonni azt az igazságát, hogy „az európai hűség neve: humanizmus”! Koncsol László írta róla: „Szemlélete következetesen etikai megalapozottságú, az erkölcsöt állítja mércéül minden bölcsészeti, etikai és politikai kategória mellé, s fejet kell hajtanunk előtte, mert Fábry tiszta élete, erkölcsi hitele, egész példamutató közéleti szereplése ugyanezt példázza.” Bori Imre, a kiváló jugoszláviai magyar irodalomtudós szerint „a magyar nyelvű irodalomban nem akad a fasizmussal polemizálok között Fábrynál nagyobb formátumú egyéniség...” Szerinte Fábry Zoltán bátran elmondhatja magáról: „ahol én vagyok, ott Európa is ott van”. „Megalkuvást nem ismerő őrtálló szerepe, harcos írói munkássága” (Kram- mer Jenő) egyértelművé teszi, hogy az „őrzők büszke, szép emberhitével” élő író megérdemli az utókor tiszteletét. Úgy lett európai rangú íróvá, hogy mindig a humánumért hadakozott. A kultúra emberi becsületét védte akkor is, amikor bűnök és hamis hitek szedték Európa-szerte áldozataikat. Meggyőződéssel valljuk, az idő árjában jöhetnek új korszakok, rendszerváltások, egy magára, szellemiségére valamit is adó új nemzedék azonban soha nem tagadhatja meg örökségét. Nem évülhetnek el azok a gondolatai, melyeket az emberi haladás érdekében tett, s azok sem, melyekkel a kisebbségbe szorult magyarság megmaradásáért állt sorompóba vagy a humánum becsületéért hadakozott. Életünk embertelenségeit, nacionalista túlkapásait, s a társadalom elszegényedését látva mondhatjuk, hogy az „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!” imperatívusza ma is igaz. Ezért lehet számunkra ma is szövetséges, mert nem a „híg gerjedelmek” vezették tollát, hanem a „számadást háromezer évről” gondolata. A sokat emlegetett „stószi mérték” titkát pedig sorsvállalásában, erkölcsi tisztaságában, elkötelezettségében fedezhetjük fel. Fonod Zoltán
