Irodalmi Szemle, 1997

1997/5 - TALLÓZÓ - Beck Mihály: A Nobel-díj és a magyar Nobel-díjasok

A Nobel-díj és a magyar Nobel-díjasok vesztibuláris apparátus (azaz az egyensúlyszerv) élettanával és kórtanával kapcsolatos munkáiért” neki ítélt Nobel-dijnak, mert az első világháborúban orosz hadifogságba került, és onnan, mint Nobel-díjas, a svéd kormány köz­benjárására szabadult. A háború után előbb Bécsbe ment. majd Svédország­ban telepedett le, az Upsalai Egyetemen kapott katedrát. Zsigmondy Richárd (Bécs, I865. IV. 1.— Göttingen, 1929. IX 23) Szülei mindketten magyarok, de neki magának a magyar kultúrával nem volt kap­csolata. Ez mutatja azt is, hogy amikor az 1925. évi Nobel-díjat 1926-ban neki ítélték „a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kuta­tásai során alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű mód­szereiért” (az ultramikroszkóp felfedezéséért), a Természettudományi Közlöny meg sem emlékezett az eseményről. Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893 IX. 16.— Woods Hole, 1986. X. 22.) A Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1917-ben nyert orvos­doktori diplomát. Ezután hollandiai, németországi, angliai és amerikai egyete­meken dolgozott. 1928-ban hívta meg Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a szegedi egyetemre. Katedráját 1930-ban foglalta el, és folytatta korábban meg­kezdett kutatásait a biológiai oxidációs folyamatok mechanizmusával, és az általa felfedezett C-vitaminnal kapcsolatban. Nagyon jelentős volt annak a felfedezése, hogy a szegedi zöldpaprikában különlegesen nagy az aszkorbin- sav koncentrációja. Ez lehetővé tette, hogy addig elképzelhetetlenül nagy mennyiségben állítsák elő, és mind biológiai, mind pedig kémiai szempontból sokoldalú kísérleteket végezzenek vele. A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat 1937-ben ítélték oda „a bioló­giai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamín s a fumársavkatalízis szere­pének terén tett felfedezéseiért”. Az MTA levelező tagjává először 1931-ben jelölték, de nem kapta meg a szükséges támogatást. 1935-ben nyerte el a levelező, majd 1938-ban a rendes tagságot. Még szegedi évei alatt kezdett el az izommozgás biokémiájával fog­lalkozni. Ezen a területen a Nobel-díjjal értékelt munkájával egyenértékű eredményeket ért el. Elkötelezett humanista polgár volt. A szovjet—finn háború idején a Nobel- érmét a finneknek ajánlotta fel. A Kállay-kormány idejében titkos diplomá­ciai küldetése volt a háborúból való kiugrás előkészítésére. 1944. március 19-e után ezért illegalitásba vonult. A háború után a budapesti egyetemre nevez­ték ki. A Magyar—Szovjet Társaság elnöke lett. Magyarországról politikai okok miatt, 1947-ben először Svájcba, majd az Egyesült Államokba távozott. Hevesy György (Budapest, 1885. VIII. 1. — Freiburg, 1966. VII. 5.) Egyetemi tanulmányait Budapesten és több külföldi egyetemen végezte, Freiburgban doktorált. Korának legjelentősebb tudósaival (Lorenz, Haber, Rutherfold, Bohr) volt szoros munkakapcsolata. 1918-ban a budapesti tudományegyetem tanárává nevezték ki, de katedrájától 1919-ben megfosztották. Koppenhágába ment, ahol Costerrel felfedezte a hafniumot. Ezután a Freiburgi Egyetem pro­fesszora 1933-ig, amikor is visszatért Bohr intézetébe. Dánia német megszállá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom