Irodalmi Szemle, 1997

1997/5 - TALLÓZÓ - Beck Mihály: A Nobel-díj és a magyar Nobel-díjasok

A Nobel-díj és a magyar Nobel-díjasok

sakor Svédországba menekül. 1924 és 1936 között hét alkalommal javasolták Nobel-díjra, melyet 1943-ban nyert el „a radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban”. Az MTA 1945-ben tiszteleti tagjává választotta.

Békésy György (Budapest, 1899. VI. 3. — Honolulu, 1972. VI. 13.) A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált. A Postakísérleti Állomáson végezte a hallással kapcsolatos alapvető fontosságú, különlegesen pontos kísérleteit, az általa kifejlesztett módszerekkel. 1939-ben átvette a Kísérleti Ter- mészettani Tanszék vezetését, de továbbra is dolgozott a Postakísérleti Állomáson. Az MTA 1939-ben választotta levelező tagjává. 1946-ban külföldre távozott, először Stockholmba, majd a Harvard Egyetemre. Élete utolsó szakaszában a Hawai Egyetemen dolgozott, ott is halt meg. Az élettani Nobel-díjat

1961-ben kapta, lényegében még Budapesten végzett kísérletei alapján „a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért”.

Wigner Jenő (Budapest, 1902. XI. 17. — Princeton, 1995- I. 3 ) A Fasori Gimnáziumban tett érettségi után a Budapesti Műegyetemen kezdte, majd a berlini Technische Hochschulén folytatta vegyészmérnöki tanulmányait. Itt doktorált 1925-ben. Rövid időre hazatért Budapestre, ahol bőrgyári vegyész- mérnökként dolgozott. Ezután németországi egyetemeken, 1930-tól pedig a princetoni egyetemen működött. Meghatározó jelentőségű volt a szerepe az atombomba kifejlesztésében. A Nobel-díjat 1963-ban kapta — Maria Goeppert Mayerrel és J. H. D. Jensennel megosztva — „az atommagok és az elemi részek elmélete terén, különösen pedig az alapvető szimmetria elvek felfedezésével és alkalmazásával elért eredményekért”. Az MTA 1988-ban választotta tiszteleti tagjává.

Gábor Dénes (Budapest, 1900. VI. 5- — London, 1979. II. 5.) Egyetemi tanulmányait a BME-n kezdte, és 1924-ben a charlottenburgi Műszaki Egyetemen fejezte be, és itt doktorált 1927-ben. 1933-ig a Siemens-Halske, 1933 és 1948 között a British Thomson-Houtson cégnél volt kutatómérnök, 1949-től nyugalomba vonulásáig a londoni Imperial College professzora volt. Rövidebb ideig az Egyesült Izzóval is kapcsolatban állt. Az 1971. évi Nobel-díjat „a holográfia módszerének felfedezéséért és fejlesztéséért” kapta. Az MTA 1964-ben választotta tiszteleti tagjává.

Polanyi, John Carles (Berlin, 1930. I. 23. —) Polányi Mihály és Kemény Magda fia. Egyetemi tanumányait Manchesterben végezte, ezt követően angliai, amerikai és kanadai egyetemeken dolgozott, 1962 óta a Torontói Egyetem professzora \z 1986. évi Nobel-díjat — D. R. Herschbachhal és Yuan T. Le- evel megosztva — „az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért nyerte el.

Wiesel ľ.lie (Máramarossziget, 1928. IX. 30. —) Középiskoláit magánúton végezte, de Debrecenben is vizsgázott. Családjából egyedül élte túl a deportálást. Először Párizsban telepedett le, 1963 óta amerikai állampolgár. Széles körű irodalmi tevékenységet folytatott, az 1986. évi Nobel-békedíjat azért kapta, „mert az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető volt azokban az időkben,