Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - VITA - Hozzászólások Grendel Lajos Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén című írásához - Duba Gyula: Irodalmunk a (történelmi) időben
Érték és mérték a kortárs szlovákiai magyar irodalomban VITA Hozzászólások Grendel Lajos Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén című írásához DUBA GYULA Irodalmunk a (történelmi) időben Terjedelmes esszében vetíti elénk Grendel Lajos irodalmunk Helyzetképét... A század végén. Dolgozatában önmagát adja, írása autentikus, és véleménye súllyal esik a latba. Értékelése és érvelése mélyén történelmi szempontok élnek, olyan új irodalmi értékrend felvázolására tesz kísérletet, amely elősegítheti a rendszerváltás eszmei és művészetpolitikai elvei maradandó érvényesülését. Módszere némileg az ötvenes évek irodalompolitikai gyakorlatára emlékeztet. Akkor a szocialista realizmus elméletének kizárólagossága az irodalmi törvény, Grendel a posztmodern világkép korszerűen divatos elméletének a jegyében ítélkezik. A történelem iróniája — vagy jellemzője? —, hogy sem a szocialista realizmus, sem a posztmodernizmus irodalomelméletét és értékrendjét nem sikerült kidolgozni kielégítően és egyértelműen. Mindkettő inkább csak gyakorlat maradt, jelszavak szárnyán csapongó vagy frázisok kerekein gördülő és* gázoló tünemény, kemény szellemi bunkó a másképp gondolkodók fején! Az elemzés a legszenvedélyesebben és legelutasítóbban a múlt évtizedek prózaíróinak realista nagyregényeit kárhoztatja. Korszerűségüket tagadja, s megkérdőjelezi esztétikai hitelüket. Néhány sommás „bűnüket” is felsorolja. Mindenekelőtt „kollektivista monumentalizmusukat” nehezményezi, és megállapítja, hogy ezen művekben „a dialektikus és történelmi materializmus tételei visszhangoznak”. Tehát a kollektivista szemlélet! Négy évtized során számosán tanultak-tanultunk dialektikus és történelmi materializmust, párt- és humán főiskolákon magoltuk, vizsgáztunk belőle és megkönnyebbültünk, amikor levizsgáztunk. A marxista tételeknek az árnyai bizony a szépprózában is kísérthetnek. legalábbis oly mértékben, amennyiben a regények témájául szolgáló emberi sorsok és élettörténetek közvetve tartalmazták őket. Sajnos, tartalmazták, a közösségi eszmére épülő társadalom önmagában hordozza a kollektivizmus részben tudatos, részben vak erőit, s az ezekből szövődő hatalom meghatározta az emberek sorsát és a véletlennek, a transzcendensnek a meg