Irodalmi Szemle, 1997

1997/5 - Peter Ševčovič: Az őzike

Az őzike

— Akadt valaha valaki, aki ellene szavazott? — húztam elő a saját tőröm, és egy rongydarabbal fényesre töröltem.

— Az emberek elszoktak attól, hogy ellenezzenek valamit. Egyhangúlag szavaznak. De most már elég legyen ebből! — temette az arcát a tenyerébe.

— Megszokásból, szolgalelkűségből, egyöntetűségből vagy az idomítás eredményeként? — fentem a tiszta pengét a tenyeremen.

— Egyöntetűségből!

— Őszinte meggyőződése? — nyisszantottam le az éles késsel egy közeli ágacskát.

Hallgatott. Tán gondolkodott.

— Szóval?! — álltam eléje vészjóslóan, amikor már hosszúnak tűnt a hallgatása.

— De hisz ez képtelenség... Előttünk az elejtett őz, a végét járja, maga meg egészen... egészen másról vitatkozik itt velem — hebegte hátrálva.

— ...Sokkal lényegesebbről — segítettem ki ijedségéből — Ajax. ide hozzám! Megmutatjuk ennek az úrnak, mi is az az idomítás.

Ajax szófogadóan hozzám szaladt, és leült a lábamhoz.

— Szavazni fogunk, hogy ez az úr végezzen-e az őzzel, amelyet meglőtt

— nyilatkoztattam ki, mint egy ünnepi szónok.

— Képtelenség! — suttogta maga elé a férfi.

Ajax vidáman csóválta a farkát.

— Ki szavaz mellette? — kérdeztem, és Ajaxra kacsintottam, mert ezt két éven át gyakoroltam vele, és a kést tartó kezem a fejem fölé emeltem.

Ajax a hátsó lábaira állt, az első mancsát meg a levegőbe emelte.

— Nagyszerű! — mulatott kényszeredetten a férfi.

— Ki ellene? — néztem szigorú tekintettel Ajaxra.

Lustán elnyúlt, ásított, és fejét a mellső mancsaira fektette.

— Tartózkodott valaki a szavazástól?

Ajax hegyezni kezdte a fülét.

— Miért nem emeli fel a kezét? Hisz nem szavazott sem mellette, sem ellene! — förmedtem a férfira.

— Jó. jó mellette szavazok — emelte fel óvatosan a jobbját, s láthatóan még mindig mulattatta az eset.

— Egyhangú volt. Ajax jó kutya — mondtam, és egy kockacukrot adtam neki. Elszaladt vele a rétre, és örült, hogy ismét szabad egy kicsit.

— Egy ilyen kutyát kár itt-tartani az erdőben, többre is vihetné — mondta a férfi, és sietve előszedte a kolbászt, hogy megvendégelje vele Ajaxot.

— Az őzike! — villantottam meg a szeme előtt a tőrömet. — Az imént szavazta meg, hogy végez vele.

— Maga végez vele! Nem szoktam megmásítani a szavam. A kilövést megfizettem. s ami az ön ötleteit illeti, elintézhetem, hogy... —: .támadt rám.

— Megszavazta! — gurultam dühbe én is.

— Kutyaparádé! Ezt vegyem komolyan? — háborgott

— Bizonyíték a mellette és ellene leadott szavazat — mondtam, miközben