Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Aich Péter: X. Kálmán betegsége
Aich Péter volt arról, hogy milyen érdeklődéssel követik egészségi állapota metamorfózisait. A neve, fogadta őt jellegzetes udvariassággal a rendőrtisztviselő. Kérem?... Ja úgy, kapott észhez X. Kálmán és a rendőrtisztviselő orra alá dugta a behívót. Igen, mondta a rendőrtisztviselő, miután tüzetesen áttanulmányozta a nyomtatványt, amelyen csak X. Kálmán neve, az aznapi dátum, amikorra behívták, volt utólagosan beírva. No meg persze egy olvashatatlan aláírás és elkent pecsét. Hogy ezen mit olvas olyan sokat, mélázott el X. Kálmán, miután többszörösen végigmustrálta a helyiséget, vagy tizedszer váltotta súlypontját egyik lábáról a másikra, és unatkozni kezdett. Igen, mondta még egyszer a rendőrtisztviselő. Az igazolványát. X. Kálmán erre lázasan keresgélni kezdett a táskájában, nagyon alaposan és módszeresen, de nevetséges bosszúvágytól fűtve csak akkor adta át a személyazonosságiját, miután már vagy ötödször is a kezébe vette. Igen, mondta harmadszor is a rendőrtisztviselő. Egészségi állapota? Kedves, hogy érdeklődik, mondta nyájasan X. Kálmán. Köszönöm, megvagyok. Az egészségi állapot, húzta föl a szemöldökét a rendőrtisztviselő. Ön orvos, kérdezte bizonytalanul X. Kálmán. Kötelességem megkérdezni, milyen az egészségi állapota, szögezte le a rendőrtisztviselő. Maga ugyanis a múlt hónapban, hetedikén, délelőtt, tizenegy óra huszonhat perckor elképzelhetetlen fogadalmi káoszt idézett elő, minek következtében komolyan veszélyeztetve volt több fontos személyiség testi épsége. Testi épséget mondott? Vagyis szellemi épségükkel kapcsolatban nem merült föl semmi gond... Szerencsére a karhatalom éberségének és határozott, gyors közbelépésének hála, folytatta rendületlenül a rendőrtisztviselő, a rendet azonnal helyreállították, és az érintett fontos személyiségek az egész közjátékról, amelyet maga szervezett, nem is értesültek. Bocsánat, de mi közöm nekem ehhez, mit is mondott, hogy mit szerveztem, érdeklődött X. Kálmán. Az előbb mondtam. Forgalmi akadályt idézett elő, és ezzel több fontos személyiség biztonságát veszélyeztette. Elnézést, de én ebből egy kukkot sem értek. Miféle forgalmi káoszról van szó, és milyen fontos személyiségekről? Kivel áll kapcsolatban, szögezte neki a szúrós kérdést váratlanul a rendőrtisztviselő. Pillanatnyilag önnel, mondta ártatlanul X. Kálmán. Ne játssza el a hülyét, méltatlankodott a rendőrtisztviselő. Tudatában van maga egyáltalán annak, hogy fönnáll a gyanú, miszerint maga fölöttébb kényes ügybe bonyolódott, nevezetesen a fontos személyiségek ellen elkövetendő merénylet résztvevőjének a gyanújába? Maga lefekszik az úttest
