Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Aich Péter: X. Kálmán betegsége
X. Kálmán betegsége közepére, jön egy autóoszlop a fontos személyiségekkel, de le kell állniuk, vagy legalábbis lassítaniuk kell, és ez olyan helyzetet teremt, hogy könnyen lehet végezni velük. Milyen külföldi pénznemben kap fizetést? Már bocsánatot kérek, de én nem feküdtem le az úttest közepén, hanem hirtelen rosszul lettem, és elvesztettem az eszméletemet. Még a fejemet is bevertem, itt látszik még a nyoma. Látja? Arra ocsúdtam, hogy valószínűleg rákapcsoltak a városi villanyvezetékre, annyi drót volt rajtam. Miről beszél ön t ul a jdonképpen? Az orvosi jelentés valóban erről szól, egyezett bele a rendőrtisztviselő. Csak valami gyanús itt. Szívbántalmai vannak még? Nem, ámuldozott X. Kálmán, hogy még ezt is tudják. Tetszik tudni, több orvosnál is voltam, és az egyik, történetesen pszichiáter volt, megerősített abban. amire én is gyanakodtam, hogy nem testi jellegű problémákról van szó. Érdekes és fölöttébb furcsa, csóválta a fejét a rendőr tisztviselő. Szóval maga ráadásul dilis. Ez nem könnyít a helyzetén. Attól tartok, hogy a feleségem, tetszik tudni, no meg... No lám. Szóval a feleségével tervelte ki az egész merényletet. Nem hinném, vélte X. Kálmán. Ő ugyanis nem beszél velem. Amióta hazajöttem a kórházból, már végképp nem. Úgy látszik, megsértődött, hogy beteg voltam. Világos. Maga elpackázta a merényletet, és most dühös magára. Ez egyértelmű. Ne tessék félreérteni, magyarázta X. Kálmán. Már azelőtt is hülyének nézett. Azért voltak azok a szívbántalmaim, tetszik érteni, kérdezze meg a pszichiátert. Ez mindenkinél másképp nyilvánul meg. Meg aztán nehéz gyermekkorom volt, tódított X. Kálmán abbéli reményben, hogy ezt talán megérti a rendőrtisztviselő. Meg a feleségemnek is. Ön mit csinálna, ha a felesége... Ez nem tartozik magára. Egy normális férfi elmegy a kocsmába, utána jól megkeféli az asszonyt, és szent a béke. De a maga viselkedése fölöttébb gyanús. Én nem szoktam kocsmába járni, mentegetőzött X. Kálmán. Legföljebb otthon iszom meg egy-két pohárkával, cle akkor is iszákosnak bélyegez a feleségem. Szóval még iszik is, állapította meg a rendőrtisztviselő. Nem volt részeg akkor is, amikor elterült ott azon a kereszteződésen? Mondja csak, ki is volt az a fontos személyiség, akiről itt olyan gyakran említést tett, kérdezte X. Kálmán. Tetszik tudni, a kórházban nem jutottam újsághoz, meg nem is voltam olyan állapotban, hogy érdekelt volna, de talán olvastam volna, ha olvastam volna újságot, és ha az újságban is benn lett volna, hogy miféle fontos személyiség járt mifelénk. Tetszik tudni... X. Kálmán fejtegetését a telefon csöngése szakította félbe. A rendőrtisztvi- selő fölvette a kagylót. Igen. mondta. Igen. És aztán még többször is hosszabb-rövidebb szünetet
